Sok mindent megvásárolhatunk: fitneszbérletet, futócipőt, egészséges ételeket, de van valami, ami mindnél többet ér: a rendszeres ösztönzés. Aki részéve válik egy közös célért munkálkodó közösségnek, pusztán az odatartozás érzésétől elszántabbá és tudatosabbá válik.
Mindenkinek szüksége van arra az érzésre, hogy befolyással van élete alakulására, és képes hatni a környezetére is. Akadnak, akik egyedül is boldogulnak, másoknak szüksége van a külső motivációra ahhoz, hogy a „csapatjátékos” kapcsolódási pontokat keres a környezetével, mert tudja, hogy a másokkal való szolidaritás erősebbé teszi.
Hatunk egymásra, így tudatosan vagy tudattalan, mindig olyan emberek társaságát keressük, akikkel formálhatjuk, alakíthatjuk egymást. Akiket hasonló vágyak, célok hajtanak, esetleg a mienkhez hasonló nehéz élethelyzettel kell megküzdeniük. Akik erőt adnak a következő kilók lefaragásához vagy ahhoz, hogy következő napon se adjuk fel.
Edzőként, coachként, mentorként évek óta vezetek csoportokat és kísérem a résztvevők küzdelmeit, így bátran állíthatom, hogy egy támaszt nyújtó társaságban fogyni, változtatni, új életstílust kialakítani jóval könnyebb, mint egyedül.
Arra, hogy miért nehéz magányos harcosként boldogulni, itt van négy tipikus helyzet:
„A környezetem visszahúz”
„A párom nem érti, miért nem eszem kenyeret a gulyásleveshez, vagy tolom arrébb a desszertet az ebéd után.” A kezdetben lelkes fogyózó gyakran érezheti úgy, hogy magára marad, mivel céljai nem találnak megértésre a közvetlen környezetében. De vannak olyan helyzetek, amikor azoktól, akikkel nem ugyanaz a cipő nyomja a lábunkat, elkezdünk eltávolodni, és inkább azok társaságára vágyunk, akik fél szavakból is megértenek minket. Egy megtartó erejű, sorstársakból álló csoportban nem kell attól tartanunk, hogy furcsán viszonyulnak majd hozzánk, hiszen mindenkit a fejlődés a továbblépés vágya hajtott ide. Ha megtaláljuk azt a fórumot – legyen ez egy internetes közösség, egy támogató csoport vagy egy mozgásóra vendégköre -, ahol figyelnek ránk, és ahol megoszthatjuk a sikereinket és a kételyeinket, többé nem leszünk rászorulva a más prioritások szerint élő környezetünk támogatására.
„Egyedül nem tudok kijönni a hullámvölgyekből”
Mindannyiunk életében jöhetnek időszakok, amikor megerősítés nélkül megtorpanunk. Pedig néha egyetlen jól célzott mondat is elég lehet a kimozdításhoz. Azt látom, hogy az együtt fogyózók például azért sem adják fel olyan könnyen, mert nem szeretnének lemaradni a többiek mögött. Működésbe lép a versenyszellem. Ráadásul a csoportokban meg lehet vitatni azokat a tényezőket, amelyek a hullámvölgybe sodortak minket, és azáltal, hogy elmondjuk, már félig újra is írtuk a forgatókönyvet!
„Nem kapok elég pozitív visszajelzést”
Nagyon sokszor nincs reális képünk arról, mit gondolnak rólunk mások. A csoport akkor jó, ha biztonságos légkört teremt ahhoz, hogy megkapjuk a doppingszerként ható pozitív visszacsatolásokat. Minden észrevételt meg lehet úgy fogalmazni, hogy az építsen, és ne romboljon. Mindez pedig segít abban, hogy az önreflexiónk fejlődjön, vagyis jól ismerjük fel, hogyan reagálunk egy-egy helyzetben.
„Frusztrál, hogy mit gondolnak rólam mások”
Sok kísérlet azért hullik hamvába, mert elsősorban a környezetünknek akarunk megfelelni. Ezen belül is a legkártékonyabb, ha másokhoz hasonlíthatjuk magunkat, ráadásul ebben az összehasonlításban mindig mi maradunk alul.
Érdekesség, hogy míg mások megkedvelése általában azon múlik, mennyire ismerjük az illetőt, a tréningcsoportokban már pusztán attól szerethetővé válnak a többiek, mert a csoport tagjai. Így mosódik össze az én és a mi. Fantasztikus pillanat, amikor a csoportszív dobogni kezd. Azt hiszem, ezért szeretek legjobban csoportokat vezetni…
Ha úgy érzed, itt az ideje az életmódváltásnak, és szívesen tennéd meg az első lépéseket más fogyni vágyókkal együtt, jelentkezz a következő Súlyvesztő Lélektréningre!
További információ: eletmodtervezes.hu
 |
 |
 |
 |
 |