Az ételek okozta függőség egy ma még vitatott terület, melynek létezését orvosok és dietetikusok sokasága kérdőjelezte és kérdőjelezi meg, nem is szólva a laikusokról, akik ezt az akaratgyenge, igénytelen emberek kifogásának tartják. Tihanyi András dietetikus segít!
Ép lélek ép test?
Az elhízás létrejöttének lelki eredete nem új nézet: a lelki gondok és kilók összefüggéseit mindannyian ismerjük. Tapasztalhattuk magunkon vagy ismerőseinken, hogy bajokban vigasztalásul gyakran nézünk a fagylaltos vödör mélyére, faljuk be egymás után a szelet csokikat, józan eszünkkel persze tudva, hogy ez nem megoldás gondjainkra, sőt újabb problémákat, kudarcokat szülhet.
A “bánatháj”, a sértésekkel szemben védőpáncélt nyújtó zsírréteg, a magunk megvigasztalására felhalmozott kilók, és az elhízás egész problémája mögött gyakran áll a szervezet betegségein kívüli ok, a lélek sérülései. A megoldás ezért ritkán lehet önmagában a fogyókúra, hiszen ha a lelki egyensúlyunk, vagy megszokott életmódunk kibillen, az ilyenkor gyakoribb félreevés már magában hordozza a visszahízás fenyegető rémét. Nem kétséges, hogy a testre és a lélekre is oda kell figyelnünk ha kínlódunk a kilókkal. Sok esetben ehhez pszichológus segítségére is szükségünk lehet!
Az étel mint függőség
2005-ben egy ismert életmódguru könyvénél működtem közre mint szakértő, és itt ütköztem bele először komolyabban a cukorfüggőség, édességfüggőség kérdésébe, mi az amit leírhatunk erről és mi az amit nem? 2005-ben már léteztek olyan állatkísérletek, melyek a cukor, az édes íz, valamint a zsírok fogyasztását rokonították a heroin és más ópiátok iránt kialakítható függőséggel.
Az étel mint drog? Őrültségnek hangzik? Egyáltalán nem! Kezdjük azzal mit is nevezünk függőségnek: a függőségről pár sorban keveset mondhatok, de azt le lehet írni, hogy a közismert alkohol-, dohány-, drogfüggőségen kívül is nagyon sok a személyre, vagy környezetére nézve hátrányos és ismétlődő magatartási szekvenciát sorolnak ebbe a körbe. Addikció lehet a játékszenvedély, szexfüggőség, munkaszenvedély, internetfüggőség, kényszeres evés vagy a testedzés-függőség is. Míg a szakemberek elvitatkozgattak a pontos besorolásokról, addig a kutatások is tovább folytak.
Az édes vagy sós íz, a zsíros ételek jó érzéssel töltenek el minket. Erre szükségünk is van, hiszen életben maradásunk létfeltétele az evés. Hasonlóan a szexhez, vagy a szintén kellemes érzéseket kiváltani képes sportoláshoz, ma már kijelenthetjük, hogy függőséghez hasonló jelenség alakulhat ki az elfogyasztott ételek felé is, amikor már önmagunkra káros mértékben próbálunk az evésen keresztül kellemes érzésekhez jutni. Lehet, hogy az alakunkon ez nem látszik, mert sok mozgással vagy a többi, kevésbé boldogító étel (így például húsok, zöldségek, gyümölcsök) elhagyásával ellensúlyozzuk mondjuk a nagy mennyiségben elfogyasztott csokoládét, de ez nem megoldás, mivel hiányállapotok kialakulásához, hosszú távon egészségünk romlásához vezethet. Ha pedig még erre sem ügyelünk, akkor az elhízás, és az ezzel gyakran együtt járó betegségek és párkapcsolati gondok még inkább a szinte energia-befektetés nélküli jutalom, jó érzések irányába lökhetnek minket.
Bizonyos ásványi anyagok és például az omega-3 zsírsavak elégtelen bevitele tovább ronthat a közérzetünkön, lelkünk egészségén, végül folyamatok egész sora lökhet minket a komoly betegségek, rossz életminőség és akár a lehetségesnél hamarabb bekövetkező elhalálozás felé is. A legfrissebb, 2010-es publikációk egyre inkább megerősítik az étel (és nem önmagában az édesség) függőség létezésének hipotézisét, mivel az agyban hatásukra bekövetkező folyamatok a többi függőséghez hasonlók lehetnek!
Fizikai függőségről még ma sem beszélhetünk, így az ételfüggőség önálló betegségnek és valódi függőségnek tekintése ma még vitatott a szakemberek között. Valószínűleg függést idézhetnek elő az édes, zsíros, vagy magas szénhidráttartalmú, de nem édes, édes és zsíros, valamint feltehetőleg a sós ételek is. Ebből adódóan bármilyen étrend, így a finomított szénhidrátokban (cukrok) szegény étrend is lehetne addiktív.
Mi következik ebből, létezik-e gyakorlatba átültethető tanács? Mi dietetikusok és orvosok zömében mindig is tudtuk, ismertük a lelki támogatás fontosságát a súlyproblémáktól szenvedő embereknél, ám erre ritkán volt mód egy kórházban vagy egy rövid rendelésen. Az új eredményekből is az következik, hogy akik nem különböző betegségek, így hormonális zavarok, baleseteket követő inaktivitás, vagy a munkahelyváltással módosuló aktivitás és hasonló okok hatására híztak el, azok esetében sok esetben a lélek fokozott támogatására is szükség lehet a sikeres fogyáshoz, illetve a függőség, vagy ahhoz igen hasonló állapot leküzdéséhez. Tény, hogy a fogyókúrázó emberek szinte mindegyike visszahízza pár év után a leadott kilókat! A divatos diéták általában csődöt mondanak, hiszen a változás mélyebb szinten nem követte a test kívülről látható változásait. Ha a korábbi, csak a kilókra koncentráló szemléletünk kudarcot vallott, szembe kell néznünk a problémáinkkal, akár életünk kudarcaival, boldogtalanságával is, és megoldásokat, örömforrásokat kell találnunk – szükség esetén pszichológus segítségét is igénybe véve.
 |
 |
 |
 |
 |