Mennyire vagy megbízható? Kézírásod elárulja!

Olvasható az írásod?
A megbízhatóság egyik leglátványosabb mutatója a kézírás olvashatósága. De ne ijedj meg, ha nincsenek „gyöngybetűid”. A kézírás sajátossága, hogy amint rutinná válik, vagy a gyorsaságról, gördülékenységről vagy a szépséges formákról kell lemondani – a kettő sajnos ellentmond egymásnak.
Ezért olyan gyakori probléma, hogy a magadnak készített jegyzetedet utólag alig tudod elolvasni: mivel ilyenkor szinte az élőbeszéd tempójában kell írni, semmi esélyed, hogy még a formára is ügyelj – hacsak nem tudsz gyorsírni. Mikor írásod olvashatóságát vizsgálod, ezért az etalon a levél: az olyan fogalmazás, ahol egyszerre ügyelsz a tartalomra és a formára.

A megbízható ember kézírása tehát nem feltétlenül „szép”, hanem különösebb megerőltetés nélkül olvasható. Ügyel rá, hogy amit közölni szeretne, mások számára értelmezhető legyen: nem csak saját szempontjait veszi figyelembe, de tekintettel van környezetére is. Az olvashatóság különösen hangsúlyos jellé válik az aláírásban: nincs ennél begyakorlottabb írómozdulat – nem véletlen, hogy a lendület sokszor megy az értelmezhetőség rovására. Ezért az olvasható aláírás különösen erős jele a megbízhatóságnak: azt üzeni „ez vagyok én, mindenki láthatja, nincs mit rejtegetnem”. De vigyázat! A rosszul vagy egyáltalán nem olvasható aláírás nem biztos, hogy megbízhatatlanságra utal: lehet, hogy gazdája zárkózottságáról mesél – a visszahúzódó ember megválogatja, kinek tárja fel igazi énjét.

Merre dőlnek a betűid?
„Egyenes ember” – mondjuk arra, aki tisztességes, megbízható, becsületes. És ez nem csak tartásában, gerincességében, de írásában is feltűnő jel. A grafológia „álló írásnak” nevezi azt, mikor a betűk többé-kevésbé derékszögben állnak. Nagyanyáink gyönyörű döntött írása persze nem egy egész generáció becstelenségét mutatja: ők ezt tanulták szabályosnak.
A peckesen álló betűk tehát egyenes embert mutatnak: minél keményebb, merevebb az írás, minél inkább a derékszögek uralják, annál fejlettebb igazságérzettel.

Persze a dőlt betűk is lehetnek tisztességesek. A jobbra tartó írás gazdája lendületes: ez a hév sodorja írását is előrefele.

A balra dőlő betűk pedig – akárcsak egy kissé hátra hőkölő alak – bizalmatlanságra vallanak.

Mindketten lehetnek megbízhatóak: baj csak akkor van, ha a betűk egy szón belül dülöngélnek jobbra-balra (Vigyázat! A szavanként váltakozó dőlésszög megint másra utal!). Az ilyen ember sem megátalkodott, csak egyszerűen képtelen eldönteni, jobbra induljon, vagy balra: toporgása, tanácstalansága miatt lesz megbízhatatlan.

Az igazán tisztességtelen, akár törvényszegésre hajló ember írása szinte „lehasal”. Hol van már itt az álló írás gerincessége? Számára nincs se erkölcs, se törvény, se szabály: gond nélkül lép át mindenkin és mindenen személyes érdekében. Az ilyen írás szerencsére – a börtönök falain kívül – nagyon ritka.