Susan Zafarlotfi, a Hackensack Egyetemi Klinikai Központ Alvás- és Ébredészavarok Intézetének klinikai igazgatója szerint a kanadaiak alábecsülik az Egyesült Államok költségeit. Az amerikaiak, illetve a kanadaiak és európaiak közt lényeges különbség, hogy előbbiek nem szeretnek beszélni a hálószobatitkokról, így az alvászavarokról sem, véli Zafarlotfi. Az inszomniára rendszerint más egészségügyi problémák – például depresszió, vagy szorongás […]
Susan Zafarlotfi, a Hackensack Egyetemi Klinikai Központ Alvás- és Ébredészavarok Intézetének klinikai igazgatója szerint a kanadaiak alábecsülik az Egyesült Államok költségeit. Az amerikaiak, illetve a kanadaiak és európaiak közt lényeges különbség, hogy előbbiek nem szeretnek beszélni a hálószobatitkokról, így az alvászavarokról sem, véli Zafarlotfi. Az inszomniára rendszerint más egészségügyi problémák – például depresszió, vagy szorongás – kezelése során derül fény, ami azt jelenti, hogy a költségek egy jelentős részét a jelenlegi becslések nem veszik figyelembe. A kanadai kutatók által használt „inszomnia szindróma” az Államokban nem is létezik, mivel a biztosítók nem számítják az inszomniát elsődleges diagnózisnak. A kanadaiak szerint a költségek oroszlánrészét – 5 milliárd dollárt, azaz 76 százalékot – az álmatlanság miatti munkahelyi hiányzások és a csökkent produktivitás teszik ki. A közlemény a Sleep januári számában jelent meg.
A hír nem új, vagy meglepő, állítja Dr. Donald Greenblatt, a New York-i Rochester Egyetemi Klinikai Központ Súlyos Alvászavarok Központjának igazgatója. A probléma kvantifikálása azonban rávilágít annak súlyosságára. A cikk szerint a lakosság 6-10 százaléka szenved inszomnia-szindrómában, és egyharmada él át inszomniás időszakot élete során. A Quebec Városi Laval Egyetem kutatói a cikkben hangsúlyozták, hogy a betegség még mindig gyakran kezeletlen marad.
A vizsgálat során 948 felnőttet kérdeztek ki kérdőívek segítségével Quebecben. Felhasználtak a quebeci kormánytól származó egészségügyi adatokat is. Az inszomniával összefüggő közvetlen és közvetett költségek évi 6,6 milliárd kanadai dollárra rúgnak a tartományban. A közvetlen költségek közt találjuk az orvoshoz fordulókra fordított 191,2 millió dollárt, a szállítás 36,6 millióját, a receptekre szánt 16,5 milliót és a vénynélküli szerekre fordított 1,8 milliót. 339,8 millió dollár megy el az alkoholra, melyet altató gyanánt használnak a betegek. A résztvevők (átlagéletkor: 44 év, 60 százalék nő) nyolc százaléka állította, hogy alkohollal segíti az elalvást. Az inszomniás tünetekről panaszkodóknál az arány már 28 százalék.
A termelékenység csökkenése 5 milliárdot tett ki, vagy évi 27,6 napot az inszomnia szindrómával és 6,2 napot az inszomniás tünetekkel küszködőknek. A munkahelyi hiányzás miatti hiány eléri a 970,6 milliót, vagy az évi 4,36 napot az inszomnia szindrómások esetében. A hiányzás és a termelékenység csökkenése összesen csaknem hatmilliárdba kerül, ami az összköltség 91 százaléka. Az egy főre jutó kiadások inszomnia szindróma esetén 5010 dollárt, inszomnia tünetek esetén 1431 dollárt, a jó alvóknál 421 dollárt tesznek ki.
A szükséges alvásmennyiség mindenki esetében más. Állítólag Thomas Edison számára napi három-négy óra is elegendő volt, míg Albert Einstein minden éjjel tíz-tizenegy órát aludt. Ezt mindenkinek ki kell tapasztalnia, ajánlja Greenblatt.
Forrás: Medipress
 |
 |
 |
 |
 |