Ha gyakran furcsának tűnik a viselkedésed, lehet, hogy nem különc vagy, hanem komolyabb a probléma. Figyeld meg az árulkodó jeleket!
Elindulás előtt ötször is ellenőrzöd, hogy elzártad-e a villanytűzhelyt? Esténként két órába telik a zuhanyozás, mert különben nem érzed tisztának magad? Nem könnyű megkülönböztetni az idegesítő szokásokat a pszichés betegségtől, de néhány szempont irányadó lehet.
Még nem tördeli szét az életedet?
A rendszeresen ismétlődő cselekvések betudhatók személyiségedre jellemző vonásnak – mindaddig, amíg egyéb tevékenységeidet nem gátolják. Ha nem indulsz el bevásárlólista nélkül a boltba, ha nem szívesen ülsz le a buszon vagy gyakrabban takarítasz, mint a barátnőd, még ne gondold azt, hogy veled valami nincs rendben. Azonban ha a szokások eluralkodnak az életed felett, akadályozzák családi és baráti kapcsolataidat, véget vetnek a kikapcsolódásnak, zavarják éjszakai nyugalmadat, akkor segítségre szorulsz. Ne szégyelld, ha egyedül nem tudod megoldani a problémát – a halogatás időveszteséggel és a kényszerbetegség súlyosabbá válásával jár.
Milyen jelekre figyelj?
Ha ezeket a jelenségeket veszed észre magadon, gyanakodhatsz, hogy kényszerbetegségben szenvedsz:
· egyes cselekvéssorozatok rendszeres ismétlése
· ha meggátolnak a cselekedet végrehajtásában, súlyosan szorongani kezdesz
· mások előtt próbálod titkolni az adott viselkedést
· tudatosan képtelen vagy abbahagyni a rituálékat
A betegség leggyakoribb formái: az ellenőrzési kényszer, az egyes tárgyak megérintésének kényszere, az adott szavak vagy mondatok ismétlése, a tisztálkodási- vagy takarítási mánia illetve a számolási kényszer. Ezeken a csoportokon belül egyénileg jellemző cselekedetsorozatok alakulnak ki. A család és a munkatársak mindaddig értetlenül szemlélik a viselkedést, míg nem lesz világos számukra, hogy egy betegség tünetéről van szó.
Van kiút, ne add fel!
A pszichiátria régóta ismeri a kényszerbetegség fogalmát, és jól bevált gyógymódokat vehetsz igénybe. Leggyakoribb a viselkedésterápia, amikor segítő ellenőrzés mellett gátolnak meg az adott cselekedetek elvégzésében. Így fokozatosan visszaáll a természetes viselkedés és csökken a szorongás.
Sok esetben a múltat feltáró beszélgetésekre is sor kerül, hiszen a betegség gyakran a korábban elnyomott gondolatok, feldolgozatlan események származéka. Elképzelhető, hogy a gyógyítás kezdeti szakaszában gyógyszeres kezelésre is szükség lesz. Ez általában csak átmeneti állapot, mindaddig, míg a terápia többi módszere kifejti hatását.
Ma már több olyan önsegítő csoport is létezik, ahol a hasonló problémával élő emberek megerősítést, támogatást kapnak egymástól. Ez nem helyettesíti az orvosi segítséget, de kiválóan kiegészíti azt és gyorsítja a gyógyulást.
Fotó: 123RF
 |
 |
 |
 |
 |