Ha rendszeresen kevesebbet alszol 7 óránál, ne csodálkozz, ha romlik az egészséged, a koncentrációd, vagy a hangulatod.
Az alvás nem csupán lustálkodás – szertartás, biológiai karbantartás: ilyenkor regenerálódnak a sejtek, az agy eltávolítja a „szemétanyagot”, rendszerezi az emlékeket. Ha ennek az alapvető funkcionalitásnak nem adod meg a kellő teret – például napi 7 óránál kevesebbet alszol –, már az első jelek is megmutatkoznak. Fáradtság, ingerlékenység, koncentrációs zavarok, feledékenység. És ezek olyan dolgok, amikkel könnyű együtt élni – legalábbis elsőre.
Idővel viszont súlyosabb hatások jönnek: anyagcsere-zavarok, testsúlynövekedés, magas vérnyomás, gyengülő immunrendszer, sőt megnő a szív- és érrendszeri betegségek, a stroke, vagy a cukorbetegség kockázata. Az agy sincs biztonságban: az Alzheimer- vagy más neurodegeneratív betegségek korai jelei is elméletileg felbukkanhatnak, ha nem alusszuk ki magunkat.
Az egésznek az az ironikus része, hogy sokszor pont a napi rutin, az elvárások, a „még egy sorozat, még egy level” mentalitás lopja ki az ember életéből az alvást. Ehelyett jobb lenne visszatérni az alapokhoz: próbálj meg minden este hasonló időben lefeküdni, biztosíts nyugodt környezetet az alváshoz, és ha szükséges, kérj segítséget – hiszen az alvászavarok mögött olykor komoly orvosi okok állnak.
Ha rendszeresen kevesebbet alszol annál, amennyi a testednek kell (felnőttként általában kb. 7 óra), az nemcsak „rossz napokat” jelent. Komoly egészségügyi és mentális kockázatokkal jár, amelyek idővel csak erősödnek. Az alvás tehát nem luxus – alapvető szükséglet. Ha változtatni kell, változtass.
 |
 |
 |
 |
 |