Higany a halkonzervekben: nem mindegy, melyik fajtát választod

A tonhalkonzerv sokak konyhájában alapélelmiszer: olcsó, gyorsan elkészíthető, fehérjében gazdag, és salátákhoz, szendvicsekhez vagy tésztákhoz is kiváló. Az utóbbi években azonban egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy mennyire biztonságos a rendszeres fogyasztása. A halakban ugyanis természetes és emberi eredetű környezeti szennyeződés következtében higany halmozódhat fel, amely nagyobb mennyiségben károsíthatja az idegrendszert. A szakértők szerint ugyanakkor nem kell lemondanunk a halkonzervekről, csupán érdemes tudatosabban választanunk.

Miért kerül higany a halakba?

A higany természetes folyamatok és emberi tevékenységek révén egyaránt a környezetbe juthat. A vízi élővilágban bizonyos mikroorganizmusok a higany egy részét metil-higannyá alakítják, amely különösen veszélyes, mert képes felhalmozódni az élő szervezetekben.

A kisebb halak táplálkozásuk során felveszik ezt a vegyületet, majd a nagyobb ragadozók elfogyasztják őket. A folyamat következtében a tápláléklánc magasabb szintjein egyre nagyobb higanykoncentráció alakulhat ki.

Ezért általában a nagy testű, hosszú életű ragadozó halak tartalmazzák a legtöbb higanyt.

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság 2026 februárjában közzétett tájékoztatója külön is felhívja a figyelmet a nagy ragadozó halakra, köztük bizonyos tonhalfajokra, a kardhalra és a cápára. Ezek esetében a higany felhalmozódása jelentősebb lehet, ezért a rendszeres fogyasztásukkal kapcsolatban fokozott óvatosság indokolt.

Nem minden tonhalkonzerv egyforma

Az egyik legfontosabb tudnivaló, hogy a különböző tonhalfajok higanytartalma jelentősen eltérhet.

Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal, az FDA részletes fogyasztási ajánlása külön kategóriákba sorolja a halakat higanytartalmuk alapján.

A kisebb testű csíkoshasú tonhal, angol nevén skipjack, általában kevesebb higanyt tartalmaz, ezért kedvezőbb választás lehet a rendszeresen tonhalat fogyasztóknak.

Ezzel szemben a fehér húsú tonhalként is ismert albacore átlagos higanytartalma magasabb. Az FDA adatai szerint az albacore tonhalban körülbelül háromszor annyi higany lehet, mint az úgynevezett canned light tuna kategóriába tartozó konzervekben.

A nagyszemű tonhal, vagyis a bigeye tuna még magasabb higanytartalmú faj, ezért az FDA a várandósoknak és kisgyermekeknek kerülendő kategóriába sorolja.

Érdemes tehát a konzervek címkéjén nemcsak a tonhal megnevezését, hanem a pontos fajt is ellenőrizni. A csomagoláson szereplő latin név különösen hasznos lehet, mivel a kereskedelmi elnevezések nem mindig egyértelműek.

Melyik halkonzerv lehet a legjobb választás?

Ha szeretnénk csökkenteni a higanybevitelt, nem feltétlenül kell teljesen elhagyni a tonhalat. Jó megoldás lehet, ha más halfajtákkal váltogatjuk.

A szardínia és a lazac például általában alacsony higanytartalmú, miközben értékes fehérjét és omega-3 zsírsavakat biztosíthatnak.

Az FDA mérési adatbázisa alapján a különböző halak átlagos higanykoncentrációja számottevően eltérhet.

Az FDA mérési adatain alapuló átlagértékek. Az egyes termékek higanytartalma ettől eltérhet.

A számokból jól látszik, hogy két hasonló kinézetű halkonzerv között is jelentős különbség lehet.

Kiknek kell különösen odafigyelniük?

A higany minden életkorban jelenthet egészségügyi kockázatot, de a fejlődő idegrendszer különösen érzékeny rá. Emiatt a várandósoknak, a szoptató nőknek, a gyermekeknek és a babát tervezőknek érdemes fokozott figyelmet fordítaniuk a halfogyasztási ajánlásokra.

Az FDA és az amerikai Környezetvédelmi Ügynökség közös útmutatója a legalacsonyabb higanytartalmú halakból heti két-három adagot javasol a várandósoknak, összesen körülbelül 225–340 gramm mennyiségben.

A magasabb higanytartalmú kategóriába sorolt albacore tonhalból ezzel szemben legfeljebb heti egy felnőtt adagot javasolnak, és azon a héten más hal fogyasztását nem ajánlják. Ezek amerikai ajánlások, ezért Európában a nemzeti egészségügyi hatóságok útmutatásait is érdemes figyelembe venni.

Az olajos vagy a sós lében eltett konzerv biztonságosabb?

Sokan azt gondolják, hogy az olajban vagy a sós lében eltett halak higanytartalma eltérő lehet. Valójában a higany szempontjából elsősorban a halfaj és a hal eredeti szennyezettsége számít, nem pedig az, hogy milyen lében tartósították.

A metil-higany jelentős része a hal izomszövetéhez kötődik, ezért az olaj vagy a konzerv leve leöntésével nem távolítható el érdemben.

Táplálkozási szempontból ugyanakkor lehetnek különbségek. Az olajos változat energiatartalma magasabb lehet, míg a sós lében eltett termékek nátriumtartalmára érdemes odafigyelni.

A legjobb megoldás tehát nem a halkonzervek teljes mellőzése, hanem a változatosság. A szardínia, a lazac és az alacsonyabb higanytartalmú tonhalfajok tudatos váltogatásával élvezhetjük a halfogyasztás előnyeit, miközben mérsékelhetjük a higanybevitelből eredő kockázatokat.