A szívritmusunkat számos természetes jelenség is befolyásolhatja, de bizonyos állapotok már kórosnak tekinthetők.
Dr. Sztancsik Ilona, a Budai Kardioközpont kardiológusa, aneszteziológus, intenzív terapeuta segít megérteni, mi vezethet a normális szívveréstől a szívritmuszavarig.
A rizikó a korral nő
Teljesen természetesen, ahogyan a szívritmusunk felgyorsul fizikai aktivitás, stressz, izgalom hatására, vagy éppen lelassul alváskor. Ugyanakkor az életkor előrehaladtával egyre nagyobb az esélye a pitvari- és kamrai ritmuszavarnak, még ha nincs szívkoszorúér-betegségre utaló jel. A szerzett szívbetegségek ugyanis – mint például a szívinfarktus miatt kialakult szívizom-károsodás – jelentős rizikófaktorai a szívritmuszavar kialakulásának. A hegesedés vagy a kóros szöveti lerakódások például bradycardiát, lelassult szívverést, kamrai extraütéseket okozhatnak, míg más betegségek a szív ingervezető rendszerének zavarához vezethetnek, ami pedig akár tachycardiát, vagyis felgyorsult, szabálytalan szívveréssel járó ritmuszavart is eredményezhet.
– Az ismert szív-érrendszeri betegeket éppen ezért rendszeresen monitorozni kell, elsősorban EKG-val vizsgálva a szívritmust. Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal, hogy a ritkán jelentkező ritmuszavarokat így nem lehet megfigyelni, illetve nem minden ritmuszavarnak van tetten érhető tünete – hangsúlyozza dr. Sztancsik Ilona, a Budai Kardioközpont kardiológusa, aneszteziológus, intenzív terapeuta. – A pontos diagnózishoz éppen ezért fel kell figyelni az olyan, esetlegesen jelentkező szimptómákra is, mint az légzési nehézség, a fáradtság, a repkedő érzés a mellkasban, a mellkasi diszkomfort vagy az ájulás.
Velünk is születhet, életmódunk is növelheti a kockázatot
Az idősödéssel óhatatlanul szaporodó betegségeken kívül léteznek olyan veleszületett betegségek is, amelyek növelik a szívritmuszavar rizikóját. Például gyermekkorban egy veleszületett genetikai rendellenesség miatt alakulhat ki az ún. hosszú QT-szindróma, amely a szív ingervezető rendszerének zavara, és amely szokatlanul gyors szívritmust is eredményezhet.
Bizonyos, a szervezetben megtalálható kémiai anyagok is okozhatnak aritmiát. A kálium, magnézium és kalcium túl magas vagy túl alacsony koncentrációja például jelentősen befolyásolja a szívműködést.
Ezen kívül a függőségeket okozó szerek (alkohol, cigaretta, drogok és gyógyszerek) is hatnak a szívműködésre, sőt, akár a szívritmuszavarra szedett gyógyszerek is okozhatnak ritmuszavar-epizódot. Ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni a gondos diagnózis és szerválasztás, valamint a rendszeres kontroll jelentőségét.
Mit tehetünk a megelőzés, a kezelés érdekében?
Sztancsik doktornő szerint az egészségtudatos életmódon túl az évenkénti, kétévenkénti kardiológiai vizit a legfontosabb lehetőség a kezünkben.
– Mindazoknak, akik családi hajlamuk van a szív-érrendszeri betegségekre, akik, cukorbetegek, akik magas vérnyomásssal, pajzsmirigy betegséggel, alvási apnoéval küzdenek, akik dohányoznak, alkoholfüggők, vagy tudatmódosító szereket szednek, fontos lenne, hogy kivizsgáltassák magukat. Ugyanez érvényes azokra, akiknek szívbetegségük van, akik ismert koszorúér betegek, vagy egy korábbi infarktus miatt károsodott a szívizomszövetük. A kivizsgálás során a nyugalmi EKG-n kívül szükség lehet terheléses EKG-ra, 24 órás Holter EKG-ra, szívultrahangra, különböző laborvizsgálatokra és esetleg más speciális vizsgálatokra. Amint sikerült beazonosítanunk a szívritmuszavar okát, megkezdődhet a célzott kezelés. Ez történhet például gyógyszerekkel, pajzsmirigy-kezeléssel, vaspótlással, szervezet ionháztartásának szabályozásával, beültetett defibrillátorral, pacemakerrel, kardioverzió nevű eljárással, vagy katéteres ablációval. A cél a hatékony, biztonságos kezelés elrendelése és a személyre szabott életmód kialakítása.
Forrás: Budai Kardioközpont