A kritikára adott reakciónk mélyen összefügg az önbizalmunkkal, a lelki érettségünkkel és a saját hibáinkhoz való viszonyunkkal. Aki jól fogadja a visszajelzést, gyorsabban fejlődik és sikeresebben kommunikál másokkal.
A nyitott hozzáállás a stabil önbizalom jele
Ha valaki kíváncsian, kívülről szemlélve hallgatja meg a kritikát, az arra utal, hogy képes különválasztani a személyét a teljesítményétől. Ők nem sértődésként élik meg a visszajelzést, hanem lehetőségként. Ez az attitűd nagyfokú önismeretre és bátorságra vall.
A témát Dr. Amelia Rodgers, amerikai klinikai pszichológus így foglalja össze:
„A kritika fogadásának módja szinte röntgenképet készít az egyén önértékeléséről. Aki biztonságban érzi magát saját értékességét illetően, annak nincs szüksége védekező falakra. Aki viszont könnyen sértődik, valójában nem a kritikától fél, hanem attól, hogy igaz lehet.”
Rodgers szerint a nyitott hozzáállás megtanulható, és hosszú távon a szakmai és személyes kapcsolatok minőségét is drámaian javítja.
A védekezés mögött gyakran bizonytalanság áll
A túlzott magyarázkodás, a hárítás vagy a sértődés általában arra utal, hogy az illető tart attól, hogy hibásnak látják. A kritika fenyegető érzést válthat ki, ha valaki eleve kételkedik saját értékességében. Ilyenkor a visszajelzés „támadásnak” tűnik, nem információnak.
A támadó reakció a sebezhetőség elfedése
Vannak, akik dühösen reagálnak a kritikára. Ez nem erőt, hanem félelmet jelez: azt, hogy a személy érzelmileg nem képes kezelni a hibák gondolatát. A kritika ilyenkor nem a viselkedésre, hanem a személyiségre mért csapásként jelenik meg.
Az érett kritika-kezelés tanulható készség
A legérettebb reakció, amikor valaki kérdez, tisztáz, elgondolkodik, majd levonja a következtetéseket. Akik nyitottan fogadják a visszajelzést, gyorsabban fejlődnek a munkában, hatékonyabban kommunikálnak, és könnyebben építenek jó kapcsolatokat.
 |
 |
 |
 |
 |