Kalóriaégetés raftinggal?

Hány éves korban kezdhető el a raftingolás?

Nagy csónakban nyolcéves kortól, kicsiben tizenkét éves kortól megengedett a vadvízi evezés.

Milyen előképzettség szükséges hozzá?

A rafting az extrém sportok kategóriájába sorolható, de nem szükséges hozzá előképzettség, sőt, még különleges állóképesség sem. Az úszástudás az egyetlen feltétel, mert minden túrán fennáll a vízbepottyanás eshetősége. Úszástudás hiányában ugyanis – a mentőmellény használata ellenére –félelmet kelthet ez a sport. Szívbetegek számára szintén nem jó választás. Előnyt jelent, ha már ültünk életünkben olyan csónakban, amelyben csak az egyik oldalon kellett evezni.

Hogyan készüljünk fel életünk első rafting-kalandjára?

A raftingtúrák általában kétnaposak, hiszen a vadvízi evezésre alkalmas folyók több száz kilométerre vannak Magyarországtól. A helyszínen komplett védőfelszerelést biztosítanak a túrákat szervező cégek, így azt nem kell magunkkal cipelni. Az evezés időtartamára feltétlenül készítsünk be csokit és vizet, számolva azzal, hogy nem áll meg ebédelni a csoport. Jól jöhet egy vízálló, vagy akár egy eldobható, olcsó fényképezőgép is, amellyel megörökíthetőek a felejthetetlen pillanatok. A túravezetők nagy, vízálló zsákot hoznak magukkal a kirándulásra, azt az egy-két élelmiszert vagy fontos okmányt, amit magunkkal hozunk, szívesen elrakják nekünk. Minden más maradhat a buszban vagy az autóban, amivel a helyszínre érkezünk.

Milyen felszerelést kell beszerezni?

Úszónadrágot vagy úszóruhát kell magunkkal vinni, amelyre ráveszünk egy neoprén – vízlepergető – anyagból készült, kb. 4 mm vastagságú dzsekit és nadrágot, ami leginkább egy búvárfelszereléshez hasonlítható. Ez amellett, hogy védi a bőrt a sérülésektől, melegít, ha a hideg vízbe esnénk. Kötelező egy állítható nagyságú védősisakot és mentőmellényt is felvenni, ez utóbbi kétszer olyan vastag, mint amilyen mellényt általában a hajókon találunk, és rövidebb is annál, hogy könnyebben lehessen benne mozogni. Szükség van még egy neoprén cipőre vagy zoknira is. A zoknira tornacipőt kell rávenni, amelyről nekünk kell gondoskodnunk, de megeshet, hogy a szervező cég hoz nekünk neoprén cipőt.

Ha életünkben először raftingolunk, hogyan érdemes helyezkednünk a hajóban?

Általános szabály, hogy a hajó hátsó részén kormányoznak, így az ügyesebb, erősebb fizikumú résztvevők ülnek oda, illetve ha vezető van a csónakban, őt illeti ez a hely. A kezdőknek a hajó elején kell elhelyezkedniük.

Milyen segítséget ad az oktató a raftingolóknak?

Egy túra során hat-nyolc embert irányít egy profi oktató. Természetesen előtte vizsgát kell tenniük az oktatóknak, és úgy kell ismerniük a folyó minden részletét, mint a tenyerüket. A veszélyes részeken az összes csónakon rajta tartják a szemüket, és instrukciókkal látják el a csoport tagjait, így senkinek sem eshet bántódása. Emellett fel vannak készülve arra, hogy nem mindenki cselekszik helyesen egy-egy szituációban, de ha figyeljük az utasításaikat, biztonságban tudhatjuk magunkat.

Mi történhet, ha véletlenül kiesünk a csónakból?

A rafting veszélyesebbnek tűnik, mint amilyen valójában. Persze számolnunk kell azzal, hogy a vízben kötünk ki, de ha mindvégig betartjuk a túravezetők instrukcióit, biztonságban érezhetjük magunkat. Indulás előtt fél órás tájékoztatót kapunk, ahol minden fontos információ elhangzik, és a túrát próbaevezés előzi meg. Ebben a fél órában a vezetők folyamatosan figyelik a résztvevőket, és amennyiben úgy látják, hogy az egy csónakban ülők hátráltatják egymást, átvariálják az „ültetést”. Az oktatók mindig a csoport első és utolsó csónakjában felügyelik az embereket, ha valaki kiesik, visszasegítik a csónakba. Az első vezető mutatja a továbbhaladás technikáját, az utolsó pedig mindenkit bevár, tehát ellenőrzi, hogy sikeresen előre jutottunk-e.

Milyen nehézségi fokozatok léteznek?

A folyókat I-VI-ig osztályozzák aszerint, hogy mennyire nehéz átevezni az egyes szakaszaikon. Az I-es fokozatú területeken általában a próbaevezés zajlik, azok ugyanis semmilyen kihívást nem rejtegetnek számunkra. A kezdők általában a könnyű és a közepes (II-es és III-as) szakaszokon haladhatnak, majd – ha a túra vezetője úgy látja – átkelhetnek IV-es (nagyon nehéz) terepen is. Gyermekek III-as nehézségű folyón evezhetnek, az V-ös fokozatot első alkalommal senkinek sem ajánlják, a VI-os pedig gyakorlatilag evezhetetlen folyószakaszt jelent.

Trekking vagy rafting?
A rafting szó eredetileg tutajt jelent, ma pedig a nagy, hat-nyolc személyes csónakokat nevezik raftoknak. Hasonlóan az indián kenukhoz, ezekben nem csak egymás mögött, hanem egymás mellett is elfér két ember. Előnyük, hogy mélyebb és szélesebb folyókon könnyebben kontrollálhatók, mint kisméretű, mindössze kétszemélyes változataik. Az utóbbiakban való evezést nevezzük trekkingnek. Nevét onnan kapta, hogy ezek a kisméretű hajók régen összehajthatóak voltak, így befértek egy tracking (kiránduló) táskába. A kis csónakokban izgalmasabb az evezés, mert pusztán két ember irányítja őket, ezért nagyobb a felelősség is. A vadvízen evezni vágyók tehát eldönthetik, hogy hány emberrel kívánják megosztani hajójukat.