Csakis az igazat Hogy mennyire vagyok őszinte otthon? Ha egy ilyen kérdést tenne elém valaki, aki épp közvéleményt kutat, nehezen tudnék válaszolni. Mert tegye fel a kezét, aki tényleg mindent elmond. Aki bevallja, hogy a narancssárga nadrág nem tetszik, ami mellesleg a párja kedvenc darabja, vagy hogy most, drágám nem sikerült a fodrászodnak úgy, mint […]
Csakis az igazat
Hogy mennyire vagyok őszinte otthon? Ha egy ilyen kérdést tenne elém valaki, aki épp közvéleményt kutat, nehezen tudnék válaszolni.
Mert tegye fel a kezét, aki tényleg mindent elmond. Aki bevallja, hogy a narancssárga nadrág nem tetszik, ami mellesleg a párja kedvenc darabja, vagy hogy most, drágám nem sikerült a fodrászodnak úgy, mint a múltkor, és hogy ez a vacsora, amit meglepetésből készítettél nekem, tulajdonképpen ehetetlen.
Nem mondjuk meg, na. És ezek nem hazugságok, csupán Férfiönérzetet Védő Elhallgatások. Erre pedig inkább szükség van, mint a nagy igazságokra.
Mindez persze nem akadályoz meg minket abban, hogy tőle viszont elvárjuk a teljes és totális tényfeltárást, hogy soha semmiből ne hagyjon ki bennünket, és hogy azt is mondja meg, mire gondol. Lehetőleg most azonnal.
Ja, és persze, az ő őszintesége se legyen számunkra lelombozó. Azokból a kérdésekből, amelyek összehasonlításon alapulnak (ő a kövérebb vagy én, ki néz ki jobban, stb.), kizárólag mi kerülhetünk ki győztesen.
Szóval, csakis az igazat. Legfeljebb kis korrekcióval. Olvasd el a Titkok a szerelemben című anyagunkat!
Akovács Éva – főszerkesztő
 |
 |
 |
 |
 |