Az aggodalom és a félelem a mindennapi élet kísérő jelenségei. A fóbia visszatérő irracionális félelem bizonyos helyzetektől, helyektől, tárgyaktól, élőlényektől. A fóbiások általában igyekeznek elkerülni a fóbia tárgyát, pl: nem mennek társaságba, nem használnak tömegközlekedési eszközt. Amennyiben mégis buszra kényszerítik a fóbiás embert, súlyos szorongásos tünetei jelentkeznek, akár pánikrohama is lehet. A fóbiás már előre […]
Az aggodalom és a félelem a mindennapi élet kísérő jelenségei. A fóbia visszatérő irracionális félelem bizonyos helyzetektől, helyektől, tárgyaktól, élőlényektől. A fóbiások általában igyekeznek elkerülni a fóbia tárgyát, pl: nem mennek társaságba, nem használnak tömegközlekedési eszközt. Amennyiben mégis buszra kényszerítik a fóbiás embert, súlyos szorongásos tünetei jelentkeznek, akár pánikrohama is lehet. A fóbiás már előre retteg, hogy olyan helyzetbe kell kerülnie, amelytől fél.
Az agórafóbiától a szociális fóbiáig
1. Agórafóbia
Fő jellemzője az a szorongás, hogy nem tudsz egy adott helyről könnyen, feltűnés vagy szégyenkezés nélkül biztonságos helyre menekülni. Ilyen helyzet lehet a tömegtől való félelem, sorban állástól, otthoni egyedülléttől, mozitól, lifttől való félelem és a közlekedési fóbia. Vannak, akik úgy próbálják megoldani a helyzetet, hogy csak kísérővel szállnak buszra, vagy nem szállnak be a liftbe egyedül.
Ezeket a szorongásokat okozhatja olyan múltbeli trauma, amikor már kerültél hasonló helyzetbe és rossz tapasztalataid alakultak ki. De olyan is előfordulhat, hogy a szüleid közül valaki fél a liftezéstől, és ezért már te meg sem próbálod, mert az a program van a fejedben, hogy a lift veszélyes dolog. Ilyenkor az adott viselkedésmintát viszed tovább.
2. Specifikus fóbia
Leggyakoribb megnyilvánulása, az állatoktól (pl: kutya, pók, kígyó, madár) vagy magasságtól, mélységtől, repüléstől való félelem. Nem szükséges, hogy a fóbia tárgya jelen legyen, akkor is működésbe léphet a mechanizmus, ha például a tévében meglátsz egy pókot.
Képzeld el, hogy egy kisgyerek játszik a játszótéren. Egyszer csak meglát egy pókot. Még soha életében nem találkozott ilyen különleges lénnyel. A kisgyerekben még nincs félelem érzet, csak csodálat. Elmélyülten szemlélődik, az agya a teljes befogadás állapotában van. Ekkor veszi észre az anyukája, hogy „kivel” is találkozott a gyermeke: Vigyázz, nehogy megcsípjen! A kicsi megijed, és az agy ebben az állapotban jó mélyen elraktározza a félelmet. Gyakran ilyen élmények felelősek azért, hogy félünk bizonyos dolgoktól.
3. Szociális fóbia
A szociális fóbiában szenvedők akkor éreznek szorongást, ha más emberekkel kell beszélniük, találkozniuk. Félnek beszédet vagy előadást tartani, mert attól tartanak, hogy remeg a kezük, vagy a hangjuk. Nem mernek mások előtt enni, inni vagy írni, mert attól félnek, hogy remeg a kezük és szégyenben maradnak. Egyszerűbb esetekben a szociális fóbia csak egyes eseményre terjed ki, pl. fellépésre (lámpaláz) vagy vizsgahelyzetekre. Ha szociális szorongásban szenvedsz, önmagadat, vagy a társadalomban elfoglalt helyedet túlságosan alacsonyra, míg másokét irracionálisan magasra becsülöd. Folyton azzal foglalkozol, hogy mit gondolnak rólad mások. Úgy érzed, a többiek elítélnek, lenéznek, kinevetnek. Egyre szorongóbbá válsz, elpirulsz, ügyetlenkedsz, ebből kialakul egy erős szégyenérzet, ami alatt intenzíven átéled, hogy milyen bénának is látszol. Ennek az üzenete: „Tudom, hogy értéktelen vagyok, tudom, hogy nevetségesen viselkedem.” A szociális fóbiások csoportjába tartoznak azok is, akik bizonyos testi tünetektől vagy a pániktól félnek, és kevésbé tartanak a negatív értékeléstől. Van, akit az erős izzadás zavar, vagy nagyon erős benne az elpirulástól való félelem.
A fokozott „éntudatossággal” jellemezhető emberek mindig befelé figyelnek. Például amikor egy társaságban nem a beszélgetés tartalmát követed, hanem már azon gondolkodsz, hogy mit és hogyan fogsz mondani. Ennek aztán az szokott lenni a vége, hogy összeakad a nyelved, össze-vissza beszélsz, végül csendben megsemmisülsz. Ez aztán oda vezet, hogy kerülöd a társaságot, vagy kukán hallgatsz egész este, miközben a többiek nagyokat dumálnak. Külön csoportba tartoznak azok, akik állandóan és mélyen átélik alárendeltségüket, és ettől mindenkivel szemben alázatosak. Mukkanni sem mernek, kerülik a szemkontaktust. Mindig azt figyelik, mikor mondtak rosszat, kit bántottak meg és ezen képesek napokig rágódni. Érdekes módon azok is a szociális fóbiások csoportjába tartoznak, akik nem tudják kontrollálni a haragjukat, és állandóan ellenségesen viselkednek a többiekkel. Ők ugyanúgy félnek a megszégyenüléstől és ezért folyton másokat hibáztatnak, tehetetlen dühüket a többieken élik ki.
Mi okozhatja a felnőttkori fóbiákat?
Mindenképpen érdemes utánajárni, hogy mi okozza a felnőttkori fóbiát. A kineziológia segítségével kideríthető, hogy milyen helyzetek, életesemények vezettek el ideáig. A fóbia kialakulásában szerepet játszhat a kora gyermekkori környezet – például az anyagi bizonytalanság, gorombaság, hanyagság, szeretet nélküliség -, amely bizonytalanná és önállótlanná tehetik a gyermeket. Az aggódó szülő túlzott féltése a gyermekben azt az érzést erősítheti, hogy ő egyedül, a szülő nélkül nem képes az otthonon kívüli világban boldogulni. Súlyosan szorongó felnőttek általában bíráltnak és kritizáltnak érezték magukat gyerekkorukban.
Hogyan kezelhetők a fóbiák?
A fóbiák jól kezelhetők kineziológiai oldással, pszichoterápiával. Ha például a beszéddel, a szerepléssel, az evéssel vannak problémáid, akkor a gondolatok átértékelése, új viselkedésminták kialakítása jelentheti a megoldást. Ha a testi tünetek dominálnak (pl: izzadás, elpirulás) akkor különböző feszültségoldó gyakorlatokat, relaxációs technikákat érdemes elsajátítanod. Ha megtanulod a megfelelő technikával szorongásaidat csökkenteni, fokozatosan konfrontálódhatsz a szorongató helyzettel. Ilyenkor megtapasztalhatod, hogy a korábban félelmetes szituáció elveszti félelmes jellegét az ismételt gyakorlás hatására.
Például ha félsz az autóvezetéstől nem az a megoldás, hogy nem ülsz autóba. Fokozatosan, kis távolságokkal kell kezdeni az autózást! Majd minél többet gyakorolsz, annál magabiztosabb leszel. Nő az önbizalmad, már az ismeretlen helyekre való eljutás sem okoz gondot. És észrevétlenül le is győzted a vezetéstől való szorongásodat.
Tudtad-e?
Már az állatvilágban is megfigyelhető, hogy a közösségben élő egyedeknek is igen fontos, hogy mit szól a másik az ő viselkedéséhez. Minden tagnak helye van a csoport hierarchiájában, így, ha egy alárendelt egyed összefut egy magasabb rendűvel az erdőben, ösztönösen kerüli a szemkontaktust. Ezzel is azt fejezi ki, hogy behódolt. Ez figyelhető meg az embereknél is, például munkahelyi környezetben: ha egy dominánsabb kollégával találkozol össze a folyosón, zavarba jössz, jobban mérlegeled, hogy milyen megítélés alá esik a megjelenésed és viselkedésed.
Képek forrása: Profimédia
 |
 |
 |
 |
 |