Izmaink reagálnak és emlékeznek. Kellemetlen hatásra például automatikusan elernyednek, ezért fordulhat elő, hogy ha valakivel rossz hírt közlünk, le kell ülnie, mert elhagyja az ereje. Ez az úgynevezett lekapcsolódás az életben maradási funkciónk része, ugyanis e lekapcsolt állapot kell ahhoz, hogy az izmok azonnal új parancsot tudjanak fogadni a meneküléshez vagy a támadáshoz – magyarázza […]
Izmaink reagálnak és emlékeznek. Kellemetlen hatásra például automatikusan elernyednek, ezért fordulhat elő, hogy ha valakivel rossz hírt közlünk, le kell ülnie, mert elhagyja az ereje. Ez az úgynevezett lekapcsolódás az életben maradási funkciónk része, ugyanis e lekapcsolt állapot kell ahhoz, hogy az izmok azonnal új parancsot tudjanak fogadni a meneküléshez vagy a támadáshoz – magyarázza dr. János Péter, aki öt kineziológiai ág nemzetközi instruktora, a pszichológia nagydoktora, pszichológus oktatóként pedig a kineziológusi munkája tapasztalatát osztja meg egyetemi hallgatókkal. A kineziológia alaptétele, hogy testünk többre emlékszik, mint az agyunk, és életünk minden eddigi pillanatáról őriz egy érzelmi, mozgásos emléket, egy reakciót. Izomtesztelés révén lehetővé teszi, hogy tudatos emlékezés nélkül is felderítsük azokat az eseményeket, amelyek egymásra épülve létrehozták jelenlegi problémánkat, így lehetőségünk van lehívni ezeket az információkat, felderíteni és kijavítani a „működési zavarokat”. A kineziológia célja a jelen- és múltbéli stresszek feloldása az izmok önkéntelen reakcióinak segítségével.
Oldás és gyógyulás
– A kineziológia bármelyik ágáról is van szó, az alaptesztelés nagyjából hasonlóan néz ki – folytatja János doktor. – Az oldások során a szakember többnyire a páciens kinyújtott karján érzékeli az izmok mozgását, amikor bizonyos kérdésekre válaszol. Kissé leegyszerűsítve azt mondhatnánk, hogy az igen válaszoknál az izom erőteljesebb tónust ad, míg a nem válaszoknál elernyed. Az első feladat, hogy meghatározzuk, milyen céllal dolgozunk. Vagyis az illető közli, mi a problémája, a szakember pedig teszteli, hogy tényleg ez-e a legfontosabb dolog, amin dolgozni kell. Ha például valaki azért jön, mert szeretné legyőzni a repüléstől való félelmét, elképzelhető, hogy kitágítjuk a helyzetet addig, hogy minden helyzetben szeretné biztonságban érezni magát. Amikor megvan a cél, azt keressük, hogy mi minden kapcsolja le őt, amikor meg szeretné azt valósítani. Miért nem tudja elérni a célját itt és most, a jelenben? Ha ez egy múltban megélt trauma maradványa, akkor azt a traumát oldjuk különféle gyakorlatokkal. Ez különböző ágakban különböző módszereket jelent. A stressz megszüntetése után visszatápláljuk a céllal kapcsolatos pozitív érzéseket, és visszajövünk a jelenbe. Ez a kineziológiai oldás lényege. A fizikai problémákkal éppúgy érdemes foglalkozni, mint a lelkiekkel, hiszen a szakember tapasztalata azt mutatja, hogy a fizikai síkon megjelenő betegség mögött valószínűleg feldolgozatlan lelki probléma húzódik meg.
– Van olyan orvos barátom, aki – miután a sokadik betegségből gyógyított ki egy beteget – rájött, hogy a folytonos betegeskedés mögött nyilván mélyebb, lelki gondok állnak, és hozzám küldte az illetőt – meséli dr. János Péter. – A nyugati és az alternatív gyógyítás kiválóan kiegészítheti egymást, ám egyik sem helyettesíti a másikat. Jó lenne erősebben együttműködniük, hiszen például ha egy kineziológus leveszi a stresszt egy műtétről, az a sebésznek is segít, és a gyógyulást is gyorsítja. Biztos vagyok abban, hogy a jó szakemberek elismerik egymás munkáját, bármelyik területen dolgozzanak is.
Elfeledett emlékek
Papp Erzsébet kineziológus kifejezetten sokat foglalkozik a teherbe esés körüli problémákkal, és számtalan baba bizonyítja már az oldások eredményességét.
– Gyakran előfordul, hogy egy nő olyan információt tárol a tudatalattijában, amely azt sugallja, hogy milyen szörnyű terhesnek lenni, szülni, anyává válni. Amikor pedig abba a helyzetbe kerül, hogy meg kellene fogannia, ezek az információk azt üzenik, hogy ne tedd, hiszen ez rossz lenne neked! Ez történt egy kliensemmel, Annával is, amikor hozzám fordult – emlékezik Erzsébet. – Amikor a párjával egyetértésben próbálkozni kezdtek, azonnal két hetet késett a ciklusa, amikor pedig megjött, olyan erősen jelentkezett, hogy műtétileg kellett közbeavatkozni. A nőgyógyásza szerint klimaxos tüneteket produkált, ezért hormontartalmú gyógyszereket kellett szednie. Az is felmerült, hogy a kúra után természetes úton már nem eshet teherbe. Mivel az újabb szerek sem használtak, úgy döntött, nem szed több gyógyszert, ad magának egy esélyt a „hagyományos eljárásra”. Ekkor keresett fel engem, „nincs vesztenivalóm” alapon.
A témáról bővebben a Nők Lapja Egészség magazin szeptemberi számában olvashatsz!
Képek forrása: Profimédia
 |
 |
 |
 |
 |