Egyre több embernél diagnosztizálnak 2-es típusú cukorbetegséget, ennek ellenére több tévhit is kering az állapottal kapcsolatban a köztudatban. Dr. Bibok György, a Cukorbetegközpont diabetológusa a leggyakoribbakat szedte össze.
1. Csakis a túlsúlyosak lehetnek cukorbetegek
Az egyik legelterjedtebb tévhit a 2-es típusú cukorbetegség kapcsán az, hogy a diabétesszel küzdők mind súlyfelesleggel küzdenek. Való igaz, a betegség rizikóját igencsak megnöveli a túlsúly, ám ez még nem jelenti azt, hogy a normál BMI-vel rendelkezők – esetleg a sovány kategóriába tartozók- nem szenvedhetnek cukorbetegségben. Statisztikák szerint ugyanis a betegek kb. 10-20 százalékánál nincs súlyfelesleg- nem beszélve a prediabetes-ről, ahol még nagyobb számban találni megfelelő testtömeggel rendelkezőket. Ennek oka, hogy a cukorbetegség rizikóját nem csupán a túlsúly növeli meg, hanem a mozgáshiány, egészségtelen étrend, alváshiány, genetikai tényezők is. Ráadásul előfordulhat, hogy az illetőn nem látszik a plusz zsírréteg, de a belső szervei körül már lerakódott (zsigeri zsírok), ami ugyancsak rizikótényezőnek számít.
2. Minden cukorbetegnek inzulinra van szüksége
Amennyiben valaki megkapja a diagnózist, miszerint cukorbetegséggel küzd, egyből a mindennapi injekciózást látja maga előtt. Pedig a 2-es típusú cukorbetegség alapkezelése a diéta, mozgás és a hozzáadott gyógyszeres terápia, ami elsősorban tablettás kezelést jelent. Az előfordulhat, hogy a felfedezéskor észlelt nagyon magas vércukorértékek, felborult anyagcsere állapot miatt először inzulint kap a 2-es típusú cukorbeteg, azonban a cukorháztartás normalizálása után, a helyesen tartott diéta és megfelelő napi mozgástevékenység mellett az inzulin fokozatosan elhagyható és helyette „csak” tablettás és/vagy nem inzulin típusú injekciós kezelés is elégséges lehet a normális anyagcserehelyzet biztosításához.
3. A gyógyszeres/inzulinos kezelés élethosszig tart
Sajnos a tudomány jelenlegi állása szerint a cukorbetegség nem gyógyítható, viszont megfelelő terápiával kitűnően egyensúlyban tartható ha korán felismerésre kerül a betegség. Ez azt is jelenti, ha valaki a felfedezéstől kezdve pontosan betartja az előírt, személyre szabott életmódot (diéta, mozgás), úgy lehetséges, hogy nincs szüksége sem inzulinra, sem pedig tablettára (ez csakis a 2-es típusra vonatkozik). Természetesen a rendszeres vércukorszint ellenőrzésre és időszakos, évi minimum 1-2 alkalmas orvosi konzultációra ilyen esetekben is szükség van! A gyógyszeres terápia bevezetésének eldöntése a cél vércukor értékek és HbA1c adatok ismeretében történik az orvosi vizit alkalmával.
4. Mindig érezni, amikor túl magas vagy alacsony a vércukorszint
A túl magas vércukorszintet hiperglikémiának, míg a túl alacsonyat hipoglikémiának nevezzük. Mindkét állapot igen veszélyes, hiszen súlyos szövődményeket okozhatnak, ezért fontos a glükóz értékeket normál tartományon belül tartani! Bár mindkettőnek vannak tünetei, ennek ellenére előfordulhat, hogy valaki csak a lényegesebb, nagyobb kilengéseket érzékeli. Éppen ezért van szükség rendszeres vércukormérésre, melynek adatai alapján eldönthető, hogy a beteg elérte-e a számára kitűzött cél vércukorértékeket, vagy ha nem akkor szükséges a terápia módosítása – mondja dr. Bibok György, a Cukorbetegközpont diabetológusa.
5. A szénhidrátok ellenségek
Kenyér, tészta, – olyan ételek, melyek sokaknál naponta előkerülnek az asztalra. Sokan úgy gondolják, a cukorbetegséggel küzdők örökre lemondhatnak a finom szénhidrátokról, hiszen a cukor mellett a másik fő ellenségnek számítanak. Pedig az állítás döntően a finomított, magas glikémiás index-szel rendelkező szénhidrátokra igaz. Az orvos és dietetikus által meghatározott mennyiségben és megfelelő napszaki elosztásban a lassú felszívódású szénhidrát tartalmú ételek is fogyaszthatóak (pl. teljes kiőrlésű gabonából készült pékáruk).
Forrás: Cukorbetegközpont
 |
 |
 |
 |
 |