Miért nem mozog szabadon a vállad?

Amikor megmerevedik a váll

A befagyott váll szindrómát gyakran összekeverik az arthritis-szel, vagyis az ízületi gyulladással, holott míg az első probléma kizárólag a vállízületet érinti, addig a gyulladás más ízületre vagy ízületekre is kiterjedhet. A befagyott váll szindróma jellemző tünete az állandóan fájdalmas és merev vállízület, akár mindkét vagy csupán az egyik vállban. Jellemzően 40-60 éves korban alakul ki a panasz, valamivel nagyobb arányban a nőknél.
A szindróma oka egyelőre nem pontosan tisztázott, de feltételezhetően a váll szöveteinek gyulladása és az emiatt kialakult hegesedés állhat a háttérben. Ha ugyanis a vállízületi tok begyullad és megvastagszik, nem csak fájdalmat okoz, de kevesebb lesz a hely vállban a mozgáshoz, tehát az irritáció csak fokozza a problémát. Természetesen konkrét sérülés, törés is okozhat mozgásbeszűkülést, de gyakrabban érinti ez a tünetegyüttes a cukorbetegeket, a szívbetegeket, a stroke-on átesett személyeket, a Parkinson-kóros és a pajzsmirigyi-betegeket is.

Az állapot stádiumai

A befagyott váll szindrómát általában 3 fázisban szokás osztályozni, amelyek rosszabbodást és javulást is mutathatnak.

1. Fájdalmas fázis: ilyenkor a fájdalom egyre növekszik, egyre nehezebb mozgatni a vállat, különösen éjszaka jelentkezik erős fájdalom. Ez a stáció 6 héttől 9 hónapig tarthat.
2. Befagyott váll fázis: a fájdalom ilyenkor már nem fokozódik, de a váll merev. 4-6 hónapig tarthat ez az állapot, amelyben az ízület mozgása változó mértékben korlátozott.
3. „Olvadó” fázis: egyre könnyebbé válik a mozgás, 6-24 hónap alatt a fájdalom fel-fellobban ugyan, de lassan megszűnik.

– Bár a befagyott váll szindróma magától is rendbe jöhet, de ez a folyamat akár évekig is eltarthat – ismerteti dr. Páll Zoltán, a Budai Fájdalomközpont sebésze, traumatológus, sportorvos. – Aki azonban szeretné sokkal gyorsabban visszanyerni a szabad, fájdalommentes mozgást, mindenképpen forduljon orvoshoz. Ha ugyanis felállítjuk a diagnózist, számos lehetőségünk van segíteni a páciensnek. A legfőbb cél, hogy csillapítsuk a gyakran igen erős fájdalmat és növeljük az ízület mozgathatóságát. Természetesen az olyan házilagos módszerek is segíthetnek, mint a hideg-meleg borogatás vagy a vény nélküli fájdalomcsillapítók, tartós megoldás azonban ezektől jellemzően nem várható. A helyi gyulladáscsökkentő injekció nagyszerű első lépés lehet a gyógyulás felé, hiszen gyorsan csökkenti a fájdalmat, így nagy megkönnyebbülést jelenthet a szenvedő páciensnek. Hosszabb távon mindenképpen szükség van a funkcionális gyógytornára és nagyon jó hatású lehet a lökéshullám kezelés. Ez utóbbi nem csak a konkrét panaszok csökkentésének eszköze, de az oki kezelésnek is fontos pillére. Aki pedig már találkozott a befagyott váll szindrómával vagy hajlamosító betegségekkel él, jól teszi, ha a kiújulás megelőzésére is hangsúlyt fektet.

Mit tehetünk a megelőzésért?

Aki hajlamos a vállízületi problémákra, annak érdemes az ebből a szempontból kockázatosabb sportokat – például a teniszt, a súlyemelést, a dobással, hajítással járó – nagy körültekintéssel űzni. Ezen kívül olyan gyógytornát is fontos végezni, amely erősíti ezt a területet. Íme, néhány megelőző hatású gyakorlat:
– Húzzuk a karunkat keresztben a mellkasunk előtt a másik kezünkkel, és tartsuk így fél percig, majd lazítsuk el. Mindkét karral ismételjük.
– Fogjuk meg mindkét kezünkkel a másik könyökünket, így emeljük fel a fejünk fölé. Majd engedjük vissza magunk elé. Ezután az összekulcsolt karokat toljuk el először baloldalra, majd vissza középre, végül jobb oldalra.

Forrás: Budai Fájdalomközpont