A szívelégtelenség hazánkban ma nagyjából 150 – 200 ezer embert érint, közülük 70 ezer szorulna feltétlenül szigorúan kontrollált ellátásra, gondozásra. Fontos, hogy figyeljünk a tünetekre, különösen azoknál, akiknek már van valamilyen szív- és érrendszeri megbetegedésük, az ő esetükben ugyanis lényegesen magasabb a szívelégtelenség kialakulásának veszélye.
A szívelégtelenség az a kórkép, amikor a szív izomzata képtelenné válik a szív pumpafunkciójának fenntartására, azaz képtelenné válik arra, hogy megfelelő vérrel, s ennek révén megfelelő mennyiségű oxigénnel és tápanyaggal lássa el a különböző szerveket, szöveteket. S ugyancsak képtelenné válik arra, hogy a perifériás szervek, szövetek területéről elszállítsa a vért, s ezzel együtt a salakanyagokat és a szén-dioxidot.
Fontos a szívelégtelenség időbeni felismerése és kezelése, de mik a jelek és mik a teendők? Melyik életkorban a leggyakoribb, illetve milyen típusai vannak? Mire figyeljünk? Mennyire gyakori és mennyire veszélyes?
„A szívelégtelenségnek alapvetően két formáját különböztetjük meg. Az egyik a csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenség, amikor a szív izomzata képtelen megfelelő összehúzódásra és ezért nem képes megfelelő mennyiségű vér továbbítására, tovább pumpálására. A másik a megtartott ejekciós frakciójú szívelégtelenség, amikor a szív izomzata nem képes megfelelően elernyedni, s ezért nem képesek a szív kamrái megfelelő mennyiségű vért magukba fogadni, s ez teszi lehetetlenné a vér megfelelő mennyiségének továbbítását”—magyarázza dr. Nyolczas Noémi, a Magyar Kardiológusok Társaságánakalelnöke. „A szívelégtelenség két formája ugyanazokkal a tünetekkel jár. A betegség enyhébb formáiban a betegek csak fizikai megterhelés kapcsán éreznek nehézlégzést, vagy kifáradást. Ezek a tünetek később egyre kisebb terhelés hatására jelentkeznek, majd nyugalomban is fellépnek. Ezen túlmenően jellegzetes tünetei még a kórképnek a boka körüli duzzanat, a gyakori éjszakai vizeletürítés, az éjszaka rohamokban jelentkező nehézlégzés és a rendetlen szívdobogás. Fontos, hogy figyeljünk ezekre a tünetekre és jelentkezésük esetén forduljunk orvoshoz. Különösen fontos ez azon betegek esetében, akiknek már van valamilyen szív- és érrendszeri megbetegedésük pl. magas vérnyomás, koszorúér betegség, billentyű betegség, ritmuszavar stb.; az ő esetükben ugyanis lényegesen magasabb a szívelégtelenség kialakulásának veszélye, mint azoknál, akik nem szenvednek ilyen betegségekben”—figyelmeztet a kardiológus.
„Fontos tudni, hogy a szívelégtelenség gyakori kórkép. A fejlett országokban a felnőtt lakosság 1,5-2 százalékát érinti, ami hazai viszonylatban 150-200 000 beteget jelent. A betegség előfordulási gyakorisága a kor előrehaladtával nő. Míg 40 év alatt a szívelégtelenség előfordulása kisebb, mint 1 százalék, addig a 80 év feletti populációban a gyakoriság meghaladja a 10 százalékot. Sajnos a kórkép prognózisa meglehetősen rossz. A diagnózist követő egy éven belül a betegek kb. 15-20 százaléka meghal, a súlyos nyugalmi panaszokkal bíró betegeknek pedig csupán fele éri meg a következő évet. Nagyon gyakran kerülnek ezek a betegek kórházi felvételre is, ami jelentősen rontja ennek a betegcsoportnak az életminőségét”—hangsúlyozza Dr. Habon Tamás kardiológus, a Szívelégtelenség és Szívizombetegségek Munkacsoport vezetője.
A szívelégtelenség, főleg a csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenség kezelésére ma már kiváló gyógyszeres kezelési lehetőségeink vannak. Azon betegek számára, akik a gyógyszeres kezelés alkalmazása mellett nem javulnak megfelelően hatékony eszközös kezelések állnak rendelkezése, a speciális pacemakerektől kezdve, a keringés támogató eszközökön át egészen a szívtranszplantációig.
A kezelésnek ez a meglehetősen komplex rendszere azonban csak akkor alkalmazható igazán hatékonyan, ha a betegeket jól szervezett ellátó rendszer keretében úgynevezett szívelégtelenség ambulanciákon gondozzuk. Magyarországon ez az ellátási forma sajnos még nem mindenütt áll a betegek rendelkezésére. A Magyar Kardiológusok Társasága az elmúlt évek során sokat tett, s a jövőben is mindent megtesz azért, hogy a szívelégtelenség ambulanciák az ország minden pontján elérhetővé váljanak.
Bár napjainkban a szívelégtelen betegek döntő többségét nem lehet meggyógyítani, a rendelkezésünkre álló kezelési lehetőségek minél teljesebb körű felhasználásával hosszú időre tünetmentessé, vagy közel tünetmentessé lehet tenni őket, jelentősen javítva ezáltal a betegek életminőségét. Ezen túlmenően ma már jelentősen meg tudjuk hosszabbítani a szívelégtelen betegek életét, s el tudjuk érni azt is, hogy a betegek életük minél kisebb részét töltsék kórházban, távol családjuktól, szeretteiktől.
Forrás: Magyar Kardiológusok Társasága
 |
 |
 |
 |
 |