A koronavírus-járvány mindenki életét átírta egyik pillanatról a másikra. De mi történik külföldön? Hogy válhat a földi paradicsom kőkemény börtönné? Elmesélem, okulj belőle!
Több, mint két éve spanyol nyelvterületen, Las Palmas de Gran Canarián élek a szálkás szőrű tacskómmal, Hugóval. Csodálatos, sokarcú sziget telis-tele pozitív energiával, lüktető fővárossal. Szeretem az állandó jó időt, szeretek reggelenként az óceánparton futni, imádom, hogy az emberek mindig mosolyognak, segítőkészek. Szeretem, hogy minden hétvégét piros betűs ünnepként ünneplik, szeretem az itt megismert barátaimat, akiktől rengeteg segítséget kaptam jómagam is, hogy lássam meg az élet apró örömeit. Ebbe az idilli, nyugodt mindennapokba atombombaként érkezett a koronavírus-járvány.
Las Palmas, Las Canteras. A kijárási tilalom első napja. A strand, ahol 10 nappal ezelőtt még a lábunkat lógattuk a csajokkal.
Koronavírus: egyik pillanatról a másikra szűntünk meg létezni
Március 15.! A nap, amikor minden megváltozott, szó szerint egyik óráról a másikra. A gyógyszertárakon és az élelmiszerboltokon kívül minden bezárt és a spanyol kormány teljes kijárási tilalmat rendelt el. Sokként ért minket, olyannyira, hogy talán az első két-három napban még mi sem tudtuk, hogy tulajdonképpen mi is történik. Az utcákat ellepték a rendőrök és a katonák, a szabályok be ne tartását pedig a mai napig komoly büntetések követik. Visszatekintve most már biztosan állíthatom, ezen a napon beköszöntött az Armageddon, csak épp Bruce Willis maradt ki a showból.
Mit lehet ilyenkor tenni? Hogy maradj ép elméjű 25-30 fokban, teljes – nem önkéntes(!!!) – karanténban úgy, hogy egyedül élsz? Mit szabad és mit nem? A következő bejegyzésemben erről is mesélek!
Egy a lényeg: tartsd be a szabályokat, hogy minél előbb véget érjen a rémálom!
 |
 |
 |
 |
 |