Amikor csökken a testsúlyunk, a zsír nem egyszerűen „elég”, és nem is alakul át izommá. A magyarázat ennél jóval érdekesebb: a leadott zsír jelentős részét szó szerint kilélegezzük.
Sokan úgy képzelik el a fogyást, hogy a szervezet elégeti a zsírt, amely aztán egyszerűen energiává vagy hővé változik. Ez azonban csak részben igaz. A fizika egyik alapelve szerint az anyag nem tűnik el nyomtalanul, vagyis annak a tömegnek, amelyet leadunk, valamilyen formában el kell hagynia a szervezetünket.
Ruben Meerman kutató és Andrew Brown biokémikus számításai szerint a testzsír lebontásának végtermékei elsősorban szén-dioxid és víz. Amikor a szervezet energiát nyer a zsírsejtekben tárolt trigliceridekből, bonyolult anyagcsere-folyamatok indulnak el, amelyekhez oxigénre is szükség van. A folyamat végén a zsír atomjai nem tűnnek el, hanem más molekulák részeivé válnak.
A kutatók eredményei alapján ezért fogyáskor szó szerint távozik belőlünk az a tömeg, amely korábban zsírként volt elraktározva.
(Fotó: unsplash)
A zsír nagy részét kilélegezzük
Talán ez a folyamat legmeglepőbb része. A számítások szerint 10 kilogramm testzsír lebontásakor körülbelül 8,4 kilogramm szén-dioxid formájában hagyja el a szervezetet. A maradék nagyjából 1,6 kilogramm vízzé alakul.
A víz a vizelettel, az izzadással, a kilélegzett levegő páratartalmával, valamint kisebb részben más testnedvekkel távozik. A szén-dioxid viszont a vérárammal eljut a tüdőhöz, ahonnan egyszerűen kilélegezzük.
Ez azt jelenti, hogy a leadott zsír tömegének hozzávetőleg 84 százaléka végül a tüdőn keresztül távozik. Ez elsőre különösen furcsán hangozhat, pedig teljesen természetes biokémiai folyamatról van szó.
A több levegővétel még nem fogyókúra
Jogosan merülhet fel a kérdés: ha a zsír nagy része kilégzéssel távozik, akkor elég lenne többet vagy gyorsabban lélegezni?
Sajnos nem. A szándékosan felgyorsított légzés önmagában nem készteti arra a szervezetet, hogy több zsírt bontson le. Ehhez energiafelhasználásra van szükség. A test akkor nyúl nagyobb mértékben a raktáraihoz, ha az elfogyasztott energia mennyisége hosszabb távon alacsonyabb annál, mint amennyit a szervezet felhasznál.
A túlzott légzés ráadásul hiperventilációhoz vezethet, ami szédülést, zsibbadást és rosszullétet okozhat. A megoldás tehát továbbra sem egy légzéstechnika, hanem az életmód egészében keresendő.
Mi történik közben a zsírsejtekkel?
A fogyás során a zsírsejtek jellemzően nem tűnnek el. Inkább úgy képzelhetjük el őket, mint apró tárolókat, amelyek nagyobbak vagy kisebbek lehetnek attól függően, mennyi zsírt raktároznak.
Amikor több energiát viszünk be, mint amennyit felhasználunk, ezek a sejtek feltöltődnek. Amikor viszont energiahiány alakul ki, a bennük tárolt trigliceridek lebomlanak, a zsírsejtek pedig kisebbek lesznek.
Ez az oka annak is, hogy fogyás után a szervezet továbbra is képes gyorsan újra feltölteni ezeket a raktárakat, ha tartósan ismét energiafelesleg alakul ki.
A mozgás ezért is fontos
A fizikai aktivitás növeli az izmok energiaigényét. Mozgás közben a test több tápanyagot használ fel, több oxigént vesz fel, és több szén-dioxidot termel. A rendszeres mozgás ezért hozzájárulhat ahhoz, hogy hosszabb távon csökkenjenek a zsírraktárak.
Mindez azonban csak az energiaegyensúly része. Egyetlen edzés nem képes ellensúlyozni minden étkezési szokást, ahogyan a szigorú diéta sem feltétlenül fenntartható mozgás és megfelelő pihenés nélkül.
A fogyás tehát nem azt jelenti, hogy a zsír egyszerűen eltűnik. Atomjai átrendeződnek, majd víz és szén-dioxid formájában elhagyják a testet. A mérlegen látható mínusz kilók egy része szó szerint a következő levegővételeinkkel kerül vissza a környezetbe.
 |
 |
 |
 |
 |