A Wellness magazin májusi címlapjának fotózásán jártunk. Nézd meg az ott készült videót! Nem szabadkozik, nem hivatkozik a rengeteg feladatára, pedig akad neki épp elég. Rendszeresen látható két tévécsatornán, és tudom azt is, hogy nagyon sokan fordulnak hozzá, arra kérve őt, segítsen leadni néhány (több tíz) kilót, megreformálni az edzéstervet, átalakítani a családi konyhát, néhány […]
A Wellness magazin májusi címlapjának fotózásán jártunk. Nézd meg az ott készült videót!
Nem szabadkozik, nem hivatkozik a rengeteg feladatára, pedig akad neki épp elég. Rendszeresen látható két tévécsatornán, és tudom azt is, hogy nagyon sokan fordulnak hozzá, arra kérve őt, segítsen leadni néhány (több tíz) kilót, megreformálni az edzéstervet, átalakítani a családi konyhát, néhány jó szóval újjáéleszteni a lankadó lelkesedést és kitartást. És ő megy, ahová csak tud.
– Rengetegen számítanak a segítségedre, hogyan tudsz a sok kéréssel megbirkózni?
– Bevallom, nehezen. Nagyon megtisztelő, és számomra még mindig hihetetlen, hogy ennyien bíznak bennem, és tekintenek követendő példának. Igyekszem a kéréseknek tőlem telhetően eleget tenni. Ugyan a legtöbb esetben én vagyok az, aki segít, magam is rengeteget kapok ezektől a találkozásoktól.
– Mi volt a legutolsó ilyen pozitív élményed?
– Néhány napja Tokodaltárón jártam, egy értelmi fogyatékosokat foglalkoztató otthonból kerestek meg. Az ott lakók nagyon szerettek volna találkozni velem, mert a videokazettáim gyakorlataira tornáznak nap mint nap. Nem is tudom szavakba önteni azt a szeretetet, amivel ott fogadtak. „Isten hozott, Réka!” feliratú táblával vártak, megkönnyeztem a búcsút. Amikor este elmeséltem az élményeimet Norbinak, megfogadtuk, hogy ha valaha nagyon elkeseredünk, és reménytelenek látjuk az életünket, újra elmegyünk ezek közé a szív-lélek emberek közé, hogy megérezzük: nincs lehetetlen. És hogy tényleg a hit és a szeretet mozgatja a világot.
– Végzettséged szerint gyógypedagógus vagy, ennyire szíveden viseled a fogyatékkal élők sorsát?
– Az elesetteket és a sérülteket felkarolni véleményem szerint mindannyiunk feladata lenne. Egy siket és vak kislányról szóló könyv hatására választottam a hallássérültek és látássérültek pedagógiája szakot a Gyógypedagógiai Főiskolán. A tanulmányaim során meggyőződtem arról, hogy nekem feladatom van velük. Mérhetetlenül őszinte, mély érzésű emberek ők, akiktől az élet elvett valamit, hogy azt máshol, másképpen pótolja. Ha bízunk bennük, figyelünk rájuk és lehetőséget adunk nekik, sokkal többre képesek, mint gondolnánk. Szeretnék a közeljövőben létrehozni egy alapítványt, melynek fő célja a fogyatékkal élők támogatása.
– Hogyan tudod pótolni azt a sok energiát, amit mások segítésére fordítasz?
– Ahhoz, hogy adni tudjak, magamnak is rendszeresen töltekeznem kell. Ebben egy légzésterápiával foglalkozó kedves ismerősöm, Kata segít, akihez havonta eljárok egyszer-kétszer. Ilyenkor azon dolgozunk, hogy a bennem felgyűlt negatív energiákat, energiablokkokat megszüntessük, illetve pozitívvá alakítsuk.
– Sok átalakítanivaló akad?
– Nem kevés. Ahhoz, hogy megtarthassam a lelki egyensúlyomat, meg kellett tanulnom kizárni a negatív kritikát. Mostanra úgy érzem, sikerült, de hosszú folyamat volt. Először a gyermekkori sérelmeimet kellett feldolgoznom, mert hiszem, hogy ha a múltadban rendet teszel, a jelenben boldog leszel, és ez boldoggá formálja a környezetedet is.
– Te már abban a fázisban vagy, amikor fel tudod tölteni a környezetedet?
– Igen. Megtanultam például bezárni az aurámat akkor, amikor erre szükség van, így el tudom hárítani a felém érkező negatív energiát. A férjem, Norbi sokkal érzékenyebb az őt, illetve a bennünket érő kritikákra, ilyenkor nekem kell megnyugtatnom. Katától tanultam azt a trükköt, hogy edzés után, amikor az agyad tökéletesen relaxált állapotban van, érdemes átölelni egy fát. Hihetetlen mennyiségű energia áramlik ilyenkor a testbe.
– Mennyire foglalkoztat az ezotéria?
– Sokak szerint fogékony vagyok rá, de nincs időm jobban elmélyedni benne. A horoszkópomat többnyire elolvasom, a Rák jegynél megemlített összes fő vonás igaz rám. Kompromisszumkész vagyok, sok bántást eltűrök, de amikor megelégelem, akkor többé nem tudok megbocsátani. Mint a Rákok, úgy én is gyakran haladok visszafelé. Az is többször előfordul, hogy miután már elindultam otthonról, még visszafutok valamiért – sajnos ezért is kések el olyan gyakran.
A teljes interjút a Wellness magazin legfrissebb, májusi számában olvashatod!