Ha a stressz egy igazán csokis, extra kalóriás édesség bezabálására késztet, itt a megoldás, hogyan kezeld a sóvárgásod: sétáld ki magadból!
Egy picit ellenmondásosnak tűnik, hogy mozgásra ösztönzünk, amikor a gyomrod éppen tömény cukorra vágyik, de a kutatások szerint a dolog működik!
A Plos One magazin 2015-ös száma szerint egy kísérlet során a kutatók túlsúlyos embereket két csoportra osztottak. Az első csoportba tartozókat arra kérték, hogy sétáljanak 15 percet egy futópadon, a másik csoport tagjait pedig arra, hogy üljenek 15 percig csendben. A negyed óra eltelte után azt a feladatot kapta mind a két csapat, hogy csomagoljon ki egy csokis süteményt. Azok, akik a futópadon gyalogoltak, sokkal kevésbé kívánták az édességet, mint az üldögélő társaik. A kutatók szerint ez azért lehetséges, mert a testmozgás segít szabályozni azt az evési kényszert, ami nem valódi éhséghez kapcsolódik, mint amilyen a stressz kiváltotta sóvárgás.
Ez talán még egy érv a rendszeres testmozgás mellett. Arról nem is beszélve, hogy a testmozgás felszínre hozza a test valódi szükségleteit, pl. a szomjúság érzetét. Hidd el, a testednek nincs szüksége a csokis brownie adta plusz kalóriabombára, az ennyire cukros dolgokat élvezetből fogyasztjuk. Tehát, amikor legközelebb úgy érzed, annyira ideges, kimerült és depressziós vagy, hogy muszáj egy egész tábla csokit megenned, inkább állj fel és menj el sétálni. Ha a séta után is vágyakozol valami édes után, egy kocka étcsoki belefér, mert így már abba fogod tudni hagyni, nem kell majd az egész táblát bezabálnod.
Fotó: 123RF
 |
 |
 |
 |
 |