Gerinctorna, avagy a szárnyak felszabadítása

Fitt Panni kalandjai

Kedves Hátam!

Először is, kérlek, bocsáss meg! Tudom, oly sok terhet viselsz, míg nálad kényesebb testrészek: combok, popsik, derekak, csípők, karok, no és persze hasak, sokkal több figyelmet kapnak hiú gazdáiktól, tőlünk, nőktől! Izzadunk, aggódunk, fogyasztunk és erősítünk, csak hogy feszesebb, csinosabb, kerekebb, laposabb legyen mind szerencsésebb társad, míg te, kedves tűrsz, és némán cipelsz. Pedig, tudom, milyen hálás vagy minden törődésért!

Neked köszönhetjük tartásunkat, kívül-belül egyaránt, s a rugalmasságot, amit csak akkor veszünk észre, ha egy rossz mozdulat miatt hirtelen elveszítjük. Mennyit gyötrünk mégis! Görnyedünk napokat rossz székeken monitort bűvölve mereven, emelgetünk kilós szatyrokat, kisebb és nagyobb babákat, csak ülünk és ülünk, irodában és autóban, és ha ez még nem volna elég, pakoljuk rád a gondokat, növekvő puttonyokban, hogy egyszer csak mikor már tényleg nem bírod tovább felkiálts: elég! Ilyenkor jövünk rá, mennyire elhanyagoltunk téged, kedves hátunk, sikoltunk masszőr után, rogyunk le összetörve, forgolódunk fájdalmasan egyik oldalunkról a másikra, de akkor már sehogy se jó.

Kedves Hátam, tudom, boldog vagy, hogy végre elszántam magam, hogy figyeljek rád.  Már az első alkalom után éreztem a gerinctornán, hogy tíz centit nőttem és éppen ennyi évet fiatalodtam is! Pedig igazán nem volt fárasztó, sőt! Minden egyes mozdulattal éreztem, ahogy potyognak le rólad a megkövesedett terhek, egyre erősebb, szebb és fiatalabb vagy! A nagy levegők, a finom forgások, az erősítés és a sok-sok nyújtás mind ajándék neked egy újabb fárasztó hét után.

Hogy ujjongtál, mikor engedtem, hogy a sok kis izom megnyúljon, új erőre kapjon, megtalálja helyét! Még ha először fájt is, tudtam, napokig hálás leszel érte: boldogan csavartalak, feszítettelek és lazítottalak. Persze nem csak úgy a vakvilágba: kerestem neked – nekünk – egy igazi szakembert, aki nagyon ért hozzád. A második alkalmat már napokkal előtte vártam, tudtam, újra megnövök, megszépülök, ahogy felszabadítalak, és mint aki varázsitalt ivott, megsokszorozódnak energiáim.

Hogy mi nők sokat bírunk, nem vitás, de ehhez te is kellesz, drága hátunk! Két vállunkon gyűlnek a terhek, lapockáink közt feszít és szúr a stressz, derekunk sajog. De mikor átöltözöm, már előre tudom, hogy ez nagyon jó lesz, szinte hallom, ahogy óra közben kacagsz minden kilégzésre, és azok a tépett, sebzett, sokat gyötört szárnyak szépen újra hatalmasak lesznek, és erősek. Hiába volt hosszú a nap, hiába vár még a házimunka, ahogy felfrissülve kilépek az ajtón, érzem, bármire képes vagyok, mert kedves hátamon a kifehérített, koloncoktól megszabadított szárnyak bárhová elvisznek. Kedvesem, ennyit igazán megérdemelsz. Minden héten.