Az elmúlt időszakban felröppent néhány félreértés a teljesítménydiagnosztika kapcsán, amelyeket Fülöp Tibor, a Sportorvosi Központ sportszakmai igazgatója igyekszik tisztázni.
Mire jó és hogyan lehet igazán hatékony a teljesítménydiagnosztika?
– A labordiagnosztika nélküli edzés akkor működik optimálisan, ha valóban hozzáértő szakember elemzi az edzés- és versenyadatokat. Azonban ez igaz a diagnosztikára is! Az olyan edző, aki nem tudja értelmezni a teljesítménydiagnosztikai vizsgálat eredményeit, valójában nem fog profitálni belőle semmit.
– A laborban végzett teljesítménydiagnosztikai vizsgálat nem verseny, inkább csak egy szükséges eszköz, ami akkor működik igazán hatékonyan, ha bizonyos időközönként megismételjük. Ebben az esetben a felkészülés mérföldköveit jelenti, tájékoztat nem csak az aktuális állapotról, hanem az elvégzett edzésmunka hatékonyságáról is.
– Azok is járnak teljesítménydiagnosztikai laborvizsgálatra (legfeljebb kevesebbszer egy évben), akik wattmérővel edzenek és szakember segítségével edzés-és versenyadatok alapján folyamatosan korrigálják a küszöb- és zónaértékeiket. Nekik plusz információt ad a diagnosztika olyan dolgokról, amelyek nem látszanak az adatelemzésből.
– A labordiagnosztika nem helyettesíti a megfelelő edzésmunkát és terhelésszabályozást, adatelemzést – csak kiegészíti azt plusz információkkal.
– A teljesítménydiagnosztika során lehetőleg minél több standard körülményt kell biztosítani. Például azonos időszakban (pihenő hét vége vagy első terhelt hét eleje); azonos megelőző edzésprotokoll (2 nappal előtte teljes pihenőnap, vizsgálat előtti nap könnyű átmozgatás); azonos napszakban (pl. reggel vagy délelőtt, pihenten); azonos táplálkozás (2-3 órával előtte enni, extra szénhidráttöltést kerülni); azonos tesztprotokollal, standard hőmérsékleti viszonyok közt kellene mérni.
– Azoknál a személyeknél, akik most kezdik az edzést, a komplex teljesítménydiagnosztikai vizsgálat adja meg az induláshoz szükséges adatokat, hogy kezdettől fogva optimálisan terheljék magukat.
– A komplex teljesítménydiagnosztikai vizsgálat nem csak magát a terhelést jelenti, vagyis nem kizárólag a pulzuszónák meghatározása a célja! Legalább ugyanilyen fontosak a nyugalmi és restitúciós mérések, amelyek segítenek abban, hogy a mutatott teljesítmény az aktuális állapot ismeretében értelmezhető legyen. Ide tartozik pl. a testösszetétel mérése (testzsírszázalék, hidratáció, stb.), a nyugalmi HRV mérés, stb. Ezek együttesen adnak képet a fejlesztendő területekről.
– Minél több adat birtokában vagyunk, annál inkább személyre szabható az edzésmunka és elkerülhető a nem tervezett alul- illetve túlterhelés. Számtalan eset bizonyítja, hogy az önmagát edző, diagnosztika nélkül terhelő személy túl intenzív edzésmunkája egy idő után stagnáló, vagy éppen csökkenő teljesítményhez vezet. A nagy ráébredés a teljesítménydiagnosztika végén, a kiértékelésnél szokott történni, ahol az eredmények tökéletesen alátámasztják a nem megfelelő edzésmunka negatív eredményét.
– A teljesítménydiagnosztikai vizsgálat eredménye önmagában kevés, ha nem követi a javaslatok edzésprogramba integrálása, illetve az edzésprogram strukturális megváltoztatása az edzésperiodizáció és ciklizálás alkalmazása – ismerteti Fülöp Tibor, a Sportorvosi Központ sportszakmai igazgatója. – Ha azonban a felmérés eredményei beépülnek az edzéstervbe, számos profi- és hobbisportoló sikerei és önmagához mért fejlődése igazolja vissza az teljesítménydiagnosztika hatékonyságát.
Forrás: Sportorvosi Központ
 |
 |
 |
 |
 |