Az emberek szentül meg vannak győződve arról, hogy a testünk működése világos matematikai szabályok mentén levezethető. Ezért úgy gondolják, a zsírvesztés sem máson alapszik, mint egy sima kalóriadeficiten, ahol a fogyást szimplán azzal érjük el, hogy jóval több kalóriát használunk fel, mint amennyit magunkhoz veszünk.
Magyarán, elkezdünk magunktól nem kevés energiát megvonni csakis annak érdekében, hogy jól nézzünk ki, vagy hogy megugorjunk egy szintet.
Az energiamegvonás tipikus esetei:
- alvás helyett még több aktív óra
- kevesebb szénhidrátbevitel
- több sport
De amíg az agyunk ilyen rövid távú projektekben gondolkozik, addig a testünk néha egészen másképp gondolja. A szervezet bölcsebb, és évmilliók-évezredek távlatából olyan programot működtet az öröklődés és sejtemlékezet révén, hogy az ilyen szemellenzős stratégiák láttán más pályára áll – de nem arra, amelyiket mi szeretnénk. Mi pedig nem értjük, miért nem fogad szót…
Miért nem fogysz, ha tovább vagy aktív egy nap?
Jogosan gondolhatnád, hogy ha többet maradsz fent, és valami hasznosat csinálsz – akár sportolsz, akár házimunkát végzel -, több kalóriát fogsz elégetni, mintha csak fekszel az ágyban. Gyakran nincs is más választásod, mint a pihenés rovására bevezetni a sportot az életedbe. De a kevés alvás nem csak a közérzetedre nézve lesz meghatározó: minél gyakrabban lopkodod el magadtól az erre szánt időt, idővel annál vastagabb lesz a derekad!
Abban egyetértünk, hogy mindenkinek más az alvásigénye, de azért elmondható, hogy a nagy többségnek minimum napi 7, de inkább 8 órára lenne szüksége. Megfigyelések szerint, annak, aki tartósan csupán 4-6 órát alszik, egy idő után lelassul az anyagcseréje: átlagosan napi 300 kalóriát vesz magához többet, és ezek mellett akár tizedével kevesebb kalóriát éget el!
Mi történik ilyenkor?
Azt még csak-csak értjük elsőre, miért eszünk többet: ha pár órával többet vagyunk ébren, akkor üzemanyagból is több kell. Arról nem beszélve, hogy az éjjeli baglyok nagyon szívesen nyúlnak a magasabb szénhidrát– és zsírtartalmú nassolnivalókért. A képlet azonban nem ennyire egyszerű.
Alvásmegvonás esetén több kortizol termelődik (amit stresszhormonnak is neveznek), és ez jelentősen képes az éhségérzetet is megnövelni. Beindul egy másik ördögi kör: több ghrelin termelődik – ez felelős az éhségérzetért -, viszont kevesebb leptin – ez felelős annak érzékeléséért, hogy a gyomor tele van -, ez pedig egyenes utat ad ahhoz, hogy többet együnk.
Másfelől pedig, a magasabb fokozatú kalóriaégetés REM fázisnak nevezett mélyebb alvási szakaszban történik meg. De aki későn fekszik és kevés időt tölt az ágyban, annak ritkábban vannak az alvás folyamán ilyen szakaszai.
Mi a helyes út?
Egy szó, mint száz: törekedned kell a napi átlag 7.5 óra alvásidő összehozására (és ez intenzíven sportolóknál több is lehet)! Ha nem teszed, akkor könnyen lehet, hogy egy hónap alatt több ezer kalóriányi többletet is felhalmozol, ez pedig a zsírpárnáidban fog kikötni.
Ha nehezen alszol el, akkor át kell rendezned az esti rutinodat és csökkenteni az aktivitást:
- lehetőleg ne nézz késő este TV-t,
- ne sportolj,
- ne dolgozz,
- és kapcsold ki a mobilodat is.
Szánj elegendő időt a lefekvésre való hangolódáshoz, mert a legtöbben ott rontják el, hogy az agyukat szinte az ágyba bújás pillanatáig (sőt még azon túl is) hagyják ingerekkel bombázni, így a stressz folyamatosan dolgozik.
Alvási nehézségek esetén pedig, ha nem működnek a természetes módszerek, kérj szakembertől segítséget, hiszen az ördögi kör képes fenntartani magát: ez krónikus kialvatlansághoz és fáradtsághoz vezet, ami csak tovább súlyosbíthatja az éjszakai problémákat. Nem véletlenül a lelki pillér gondozása és a különféle relaxációs és stresszkezelő technikák elsajátítása kerül ilyenkor előtérbe, ami jó hatásfokkal rendezheti a gondodat.
Forrás: Mens Mentis
 |
 |
 |
 |
 |