Öt év után adta ki új, koleszterinre vonatkozó ajánlását az amerikai kardiológiai szakmai szövetség, amelyet széles szakmai egyetértés fogadott.
Dr. Vaskó Péter, a KardioKözpont szakorvosa arról beszélt, hogy az új elvek a szív-érrendszeri betegekhez és az egészségesekhez is szólnak.
Első az életmód, aztán jöhet a gyógyszer
2018 végén adta ki az American College of Cardiology és az American Heart Association azt az új koleszterin ajánlást, amely komoly szakmai támogatást kapott, többek közt az American Diabetes Association részéről.
Ennek egyik legfontosabb irányelve, hogy a rendszeres testmozgás és a kiegyensúlyozott táplálkozás minden korosztály számára az alapja annak, hogy megelőzzék a szív-érrendszeri betegségeket, valamint csökkentsék azok rizikófaktorait, így a magas koleszterinszintet is. Ugyanakkor, ha már kialakult az érszűkület, az új ajánlás az életmódváltás mellett intenzív sztatin terápiát is ajánl, hogy csökkenthető legyen az LDL-koleszterin szintje. Például azoknál, akik már átéltek szívinfarktust vagy sztent-beültetést, az LDL-C szintjének legalább 50 %-os csökkentését ajánlják.
Konkrét célértek az ajánlásban
A szakemberek örömére, az új ajánlások konkrét célértékeket tartalmaznak az egyes betegcsoportoknak. Például azoknak az érszűkületeseknek, aki a magas kardiológiai kockázatú csoporthoz tartoznak, a sztatin terápiával elérendő célérték LDL-C esetében 70 mg/dl.
A gyógyszerek közül az amerikai szakmai szervezetek első lépésként az új generációs ezetimibe hatóanyagú gyógyszereket ajánlják, amelyek megakadályozzák a koleszterin felszívódását a bélben. Ha ezek nem válnak be, a PCSK9 gátlókat javasolják, amelyek injekciós formában hozzáférhetők, és lassan az áruk is csökken.
Ha valakinek magasabb az LDL-C szintje, mint 190 mg/dl, de egyébként egészséges, szintén ajánlott a gyógyszeres segítség, bár ebben az esetben elég csak a 100 mg/dl LDL-C célértéket elérni. A 40-75 éves cukorbetegeknek, akiknél az LDL-C szint nem magasabb, mint 70 mg/dl, elég csak a közepes intenzitású sztatin terápia, de ha egyéb rizikófaktorok is megtalálhatók, és az érintett elmúlt 50 éves, akkor magas intenzitású terápia ajánlott.
Vagyis a koleszterinszinttől, az érszűkület meglététől, az életmódtól és egyéb rizikófaktorok jelenlététől függően kell függővé tenni a gyógyszeres koleszterincsökkentés lehetőségét, az egyéni toleranciát és kiegészítő terápiás lehetőségeket figyelembe véve.
Mi a helyzet az egészségesekkel, akiknél csak enyhén emelkedett a szint?
Sokakban felmerül a kérdés, mit kell tenniük az egyébként egészséges személyeknek, akiknek enyhén magasabb a koleszterinszintje, de nem tartoznak a fenti kategóriákba. Ez az az eset, amikor döntő szerepe van az orvos-beteg kapcsolatnak.
– Az irányelv lényegében megegyezik az Európai Kardiológus Társaság állásfoglalásával – hangsúlyozza dr. Vaskó Péter, a KardioKözpont kardiológusa. – A gyakorlatban az enyhén emelkedett koleszterinszint esetén elsősorban meg kell határozni a páciens rizikóját, tekintetbe véve többek közt a nemet, az életkort, a családi anamnézist, a dohányzást, a testsúly, a BMI-t, a vérnyomást, és persze magát a koleszterinszintet, stb. Ha kiderül, hogy a páciens a veszélyeztetett csoportba tartozik, az ajánlás szerinti koleszterin célértéket kell elérni. Jelenleg úgy néz ki, hogy a koleszterin “minél alacsonyabb annál jobb”. Ezt mutatják az epidemiológiai vizsgálatok, az állatkísérletek és a genetikai retrospektív vizsgálatok. A nagy kérdés, hogy hogyan lehet elérni a célértéket. E tekintetben elsőként a diétával, életmódváltással kell próbálkozni, második lépés lehet a sztatin és/vagy fibrát adása, és ezután jöhet szóba az amerikai irányelvben megjelölt PCK-9 vegyület, ami egy már forgalomban lévő, havi egyszeri injekció. Erről tudni kell, hogy meglehetősen drága és még nincs annyi tapasztalat vele, mint a többivel. Összességében tehát életmóddal és gyógyszerrel is arra kell törekedni, hogy a koleszterinszint csökkentésével a következményesen kialakuló betegségek rizikóját is csökkentsük.
Forrás: KardioKözpont
 |
 |
 |
 |
 |