Minden vegán vegetáriánus, de nem minden vegetáriánus vegán. A hétköznapi szóhasználatban a vegetarianizmus egy olyan táplálkozási módot jelent, melynek gyakorlója nem eszik húst. Jobban belemélyedve a témába azonban rájövünk, a vegetarianizmusnak több formája létezik, vegyük sorra őket.
Szemivegetáriánus
Igen ellentmondásos irányzat, mert követői csak a vörös húsokat mellőzik, baromfit és halat fogyasztanak. Ennélfogva nem is igazán tekinthető a vegetarianizmus irányzatának. A vörös húsok elhagyásának hátterében legtöbbször egészségügyi megfontolás, korábbi megbetegedés áll. A marha-, illetve sertéshús elhagyása ajánlott szív- és érrendszeri megbetegedésekben, magas koleszterinszint esetén, sőt, a vastagbéldaganatok és a rosszindulatú prosztatarák kialakulásának csökkentésével kapcsolatban is születtek már tanulmányok.
Peszketáriánus
Aki ezt az étrendi formát követi, a halakat, tengeri herkentyűket beépíti étrendjébe. Motivációként szintén az egészség támogatását lehet megemlíteni. A tengeri halak kifejezetten gazdagok omega-3 zsírsavakban, melyek bizonyítottan előnyösek a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében, a gyulladáscsökkentésben, sőt, az agyi és idegrendszeri fejlődést is elősegíthetik. Azon vegetáriánus irányzatoknál, ahol nem fogyasztanak halat, általában javasolt is az omega-3 pótlása.
Ovo-lakto vegetáriánus
Gyakorlója fogyaszt tejet, tejterméket, tojást, de a hús és a halak, tengeri állatok minden formáját kerülik, szokták mondani: semmi olyat nem fogyasztanak, aminek „arca van”, vagy valaha levegőt vett. Mindettől függetlenül étrendjük lehet teljes értékű és kiegyensúlyozott.
Mivel mind a tej, a tejtermékek és a tojás állati eredetű élelmiszerek, fehérjeösszetételük komplett, azaz tartalmaznak minden aminosavat („fehérjerészecskét”), melyek a szervezet felépítéséhez, az immunrendszer optimális működéséhez elengedhetetlenek.
Természetesen akad csak lakto-vega, illetve csak ovo-vega is – előbbiek a tojást, utóbbiak a tejet zárják ki a táplálkozásukból.
Vegán
Gyakran már nem csak táplálkozási gyakorlatként, hanem komplett életmódként tekintenek rá követői. Akad, aki inkább tisztán növényi alapú étrendnek hívja, ugyanis vegán és vegán között is van különbség. A szimplán növényevő életmódjára nem mindig jellemző az állatvédelem, az etikai megfontoltság és elköteleződés vagy a környezetvédelem, mert pl. bőrtáskát hord. Ezzel szemben egy „igazi” vegán élete minden területéről kizárja az állati termékeket, illetve pl. azon kozmetikumokat, tisztítószereket, melyeket állatokon teszteltek. Nemcsak mézet, de ellentmondásos biológiai besorolásuk miatt sokan gombát sem fogyasztanak.
A vegánok között egyre népesebb tábort képviselnek a nyerskoszton élők, akik nyers zöldségeket, gyümölcsöket, leveles növényeket és olajos magvakat, csíráztatott gabonákat fogyasztanak. Odafigyelnek ezzel arra, hogy az állatok kizsákmányolása tényleg elenyésző legyen.
A fruitariánusok, azaz a gyümölcsevők az igazán erőszakmentesen élők. Életmódjukkal semmilyen módon nem kívánják még a növényeket sem elpusztítani, hiszen táplálkozásukban csakis a gyümölcsök vannak jelen.
A vegán étrend és életmód fogalmát, mibenlétét sokáig lehetne még tárgyalni, rengeteg irodalmi és kutatási adat, antropológiai megfigyelés ír a témáról, annak kultúrájáról.
Táplálkozástudományi szempontból a nyers vegán és a fruitariánus táplálkozás nem tekinthető teljes értékű étrendnek! Egy vegán étrend azonban fokozott odafigyeléssel, tervezéssel, szakértői háttérrel összeállítható úgy, hogy teljes értékű legyen.
Pozitívumként meg kell említeni, hogy a vegetáriánusok számára nemcsak táplálkozási gyakorlatként jelenik meg a „vegetarianizmus” fogalma, hanem a legtöbben rendszerint nagy hangsúlyt fektetnek az egészség tudatos megőrzésére, így például az adalékanyag-mentességre, a feldolgozatlan élelmiszerek kerülésére, a rendszeres testmozgásra, a stresszkezelő technikák alkalmazására, a lelket-elmét-testet is segítő mozgásformákra, technikákra (pl. jóga, meditáció). A tradicionális vegetáriánus népek vallják, hogy az állati eredetű élelmiszerek visszaszorításával nemcsak a testünket tehermentesítjük, hanem az elménk is „tisztul”.
Fotó: 123RF