Ugyan egy-két élsportoló korai halála megdöbbent mindenkit, s többeket elgondolkodtat, de a negatív példák ellenére máig sokan úgy vélik, minél nagyobb a fizikai terhelés, annál hatásosabb a sport. A vezető sportemberek sorsának statisztikai elemzése azonban határozottan cáfolja ezt a hiedelmet.
Példakép a példakép?
Csodálattal adózunk a nagy sportesemények sportolóinak ereje, gyorsasága, ügyessége előtt, gondolván, mi magunk soha nem lennénk képesek ilyen kimagasló teljesítményre. Nyilvánvalónak tartjuk, hogy a legfittebb sportolók sportkarrierjük után, a mindennapi életben is ellenállóbbak, egészségesebbek nálunk, a sportnak köszönhetően pedig tovább is élnek az átlagnál. Arra, hogy ez valóban így van-e, ausztrál kutatók keresték a választ az olimpiai játékokon érmet szerző sportemberek élettartamát tanulmányozva.
Az ausztrál Philip M. Clarke professzor és munkatársai az 1896-tól a 2010 közötti időszakban rendezett 27 nyári és 21 téli olimpián érmet szerző sportolók életét követték nyomon, nem téve különbséget az arany-, az ezüst- és a bronzérmet szerzők között. Végül annak kilenc országnak, illetve csoportosulásnak a legtöbb olimpiai érmet szerző versenyzőit értékelték, mivel ők 850 éremnél többet szereztek a modern kori játékok történetében. (Ide tartozik Amerika, a Dániából, Finnországból, Izlandból, Norvégiából, Svédországból álló északi országok csoportja, az Oroszországot lefedő Orosz Birodalom, Szovjetunió, Oroszország, Németország, azaz a Német Birodalom, a különböző politikai felosztásnak megfelelően a megadott időhatárok között, az Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland.)
Ezen országok olimpikonjai több mint 15 000 érmet nyertek 1896 és 2010 között. Az ő halálozásukat, élettartamukat minden ország azonos nemű és korú lakosainak átlagával hasonlították össze. A kutatók azt találták, hogy az olimpiai érmeket szerzők átlagosan csaknem 3 évvel éltek tovább, mint az átlagnépesség.
Mi van a háttérben?
1. Genetika: A vizsgálat során kiderült, hogy azok tudnak az átlagnál jóval kiemelkedőbb sportteljesítményt nyújtani, akik örökletesen alkalmasak az intenzívebb terhelésre, a sok évig tartó fáradhatatlan tréningre.
2. Szükséges adottságok: Olyan alapvetően szükséges tulajdonságokkal bírtak, mint a kitartás, a szakadatlan tréningezés és a folytonos gyakorlás, s mindezek mellé odatették a megingathatatlanul egészséges életvitelt és a pozitív töltést adó szinte folyamatos sikerélményt.
3. Mozgásban maradva: A kutatók megerősítették annak a finn vizsgálatnak az eredményeit is, mely azt igazolta, hogy azok az élsportolók, akik nyugalomba vonultak, de nem hagyták abba a mozgást és nem dohányoztak, ritkábban lettek depressziósak és agresszívek, bár idősödve közülük az átlagosnál is többen bajlódtak mozgásszervi betegségekkel.
A teljesítmény fogágában?
Ugyanakkor egy holland tanulmány, amely csaknem tízezer, legalább egy olimpián részt vett versenyző halandóságát vizsgálta 1896 és 1936 között, azt találta, hogy nem igaz a nagyobb terhelés, hatékonyabb sport kitétel. „Sokan azt hiszik, hogy minél nagyobb a test megterhelése, annál hatásosabb a sport” – állítja Frouke Engelaer, a vizsgálat egyik vezetője. „ Sok vezető sportember sorsának alakulását vizsgálva igazoltuk, hogy ez nincs így. Nem kell szenvedélyesen evezni. A túlélés szempontjából a golf ugyanolyan jó”- hangsúlyozza szakember.
A tudósok a vizsgálatok alapján úgy vélik, hogy mindenki élvezheti az elit sportolók „túlélési előnyét”. Aki minden héten legalább 150 percet tölt mérsékelt vagy erős megterhelést jelentő mozgással, az inaktív emberekhez képest ugyannyi életesélyt nyer, mint az aranyéremre edzők- hangsúlyozzák a gondos vizsgálatok eredményeire hivatkozva.
 |
 |
 |
 |
 |