Horváth Éva – A bomba alakért neki is meg kell dolgoznia!

Az egyik kereskedelmi csatorna stúdiójában találkozunk. Miután végez a felvétellel, kéri, hogy szerezzünk valami ebédet, mielőtt beszélgetni kezdünk. A tükrös liftben végigmérem: bomba alak, gyönyörű arc, csodálatos hajkorona. Amikor kijelenti, hogy bizony fogynia kellene, nem hiszek a fülemnek.

Ugye ezt nem gondolod komolyan?
Úgy érzem, a combomból és a hasamból még leadhatnék egy kicsit. A dzsungelben ugyan sokat fogytam, de leginkább a fenekem „tűnt el”.

Most salátát eszel csirkével, és ha kell, az esti vacsorát is kihagyod. Ennyire odafigyelsz az egészséges táplálkozásra?
Igyekszem, de nem mindig sikerül. Mindig megfogadom, hogy lefekvés előtt már nem eszem semmit, de üres gyomorral nem jó ágyba bújni. Ennél már csak az rosszabb, ha tele hassal fekszem le. Olyankor rémálmok gyötörnek.

                                                    Nézd meg Évával készült videónkat!

Gondolom, nem sűrűn fordul elő veled, hogy teleennéd magad…
Dehogynem! Anyukám szokott csodálkozni, hogy annyit eszem, mint egy pasi. Mindenkinek magának kell rájönnie, hogyan működik a teste, és mire akar figyelmeztetni a jelzéseivel. Én például nullás vércsoportú vagyok, vagyis az étkezésemben fontos szerepet játszik a hús. Ugyanakkor nem eszem tejtermékeket, kivéve sajtot. Az utóbbi időben azt vettem észre, hogy hiába táplálkozom egészségesen, nem érzem magam száz százalékosan fittnek. Pedig nem eszem sem cukros, sem fehér lisztből készült ételeket, sem kenyérféléket. A dzsungelben, ahol nem volt lehetőségünk megsózni az ételeket, rájöttem, hogy eddig túl sok sót fogyasztottam, ami megkötötte a vizet a szervezetemben. Meggyőződésem, hogy emiatt nem éreztem magam tökéletesen.

Az alakodat elnézve lefogadom, hogy a rendszeres testmozgás is része az életednek.
Gyerekkorom óta problémák vannak a térdemmel. Korábban meg is akarták műteni, de anyukám esztétikai okokból nem engedte. Mostanra azonban már oda jutottam, hogy valószínűleg nem halogathatom tovább. Világéletemben mozgékony voltam, és éppen ezért rosszul érintett, hogy nem sportolhattam rendszeresen. Ha nincs ez a gond a térdemmel, biztosan fitneszversenyző lettem volna. Régebben rendszeresen futottam és aerobikoztam, és edzőterembe is jártam. Mostanában inkább a térdkímélő kangoo-val tartom formában magam. Miló Viki bokszedzéseire is járok, ahol a rúgásokat – szintén a térdem miatt – mellőzöm.

Sok munka van abban, hogy ilyen jól nézel ki?
Szerencsés alkatom van, persze az idő előrehaladtával nekem is egyre jobban oda kell figyelnem arra, hogy mit eszem. A műsorvezetés miatt sokat ingázom Nyíregyháza és Budapest között. A napi háromszori étkezés csak álom számomra. Sokszor menet közben beesem egy boltba, veszek puffasztott rizst, felvágottat, és vezetés közben megebédelek. Külföldön a legapróbb üzletekben is lehet kész salátát kapni, remélem, ez nemsokára hazánkban is így lesz majd.

Tudatosan készültél a modellpályára, vagy ez csupán a véletlen műve volt?
Mindig is vonzott a modellek világa. Volt egy albumom, amelybe a kedvenceim képeit gyűjtöttem. Figyeltem a pózokat, a sminket, a ruhákat, a mozgásukat, és hogy miként viselkednek a kamera előtt vagy a kifutón. Valójában a szépség vonzott, vonz a mai napig, és ez igaz bármire. Egy szép virág, egy szép bútor, egy szép dal – mindenre fogékony vagyok.

Nemrég tértél haza az argentin dzsungelből. Sokat gondolkoztál, mielőtt elfogadtad a felkérést?
Bevállalós csaj vagyok. Gyerekként sem féltem semmitől. Tudtam, hogy képes vagyok bármire, egy kivétel van, a bungee jumping, mert a gyomorliftezéstől irtózom. Persze ha muszáj lett volna, bevállaltam volna az ugrást is, mert ha belekezdek valamibe, akkor azt vagy száz százalékkal csinálom, vagy sehogy. Bevallom, amikor megláttam, hogy a patakból kell innunk, azt gondoltam, ha most nem kapunk hastífuszt, akkor soha. Érdekes, hogy kint nem lett semmi bajom, itthon viszont rögtön megfáztam.

Változtatott rajtad valamit a három dzsungelben töltött hét?
Zseniális időszak volt, rengeteg élménnyel és még több hasznos tapasztalattal lettem gazdagabb. A külsőségek egyáltalán nem számítanak, ha olyan környezetben kell élned, ahol azt kell számolni, hány szem rizs jut aznapra. Három hétig nem is fésülködtem, mert a fésű, amit kaptunk, nem birkózott meg a hajammal. Persze eddig én is mindig papoltam, hogy nem számítanak a külsőségek, csak a belső értékek az igazán fontosak. De átérezni, megtapasztalni mindezt csak a dzsungelben tudtam. Nem volt jelentősége, hogy karikás-e a szemem, vagy milyen vagyok smink nélkül. Az volt a lényeges, milyen emberek vagyunk, és hogyan tudunk együttműködni.

Egyáltalán nem hiányzott a nyüzsgés?
Tényleg nem tudtuk, mi történik a világban. Valódi stresszt jelentett, amikor a hazaérkezéskor elárasztottak az információk. Mindenkinek azt javaslom, ha megteheti, néha vonuljon el egy időre a világtól. Az Amazonas mentén szerveznek túlélőtúrákat, szívesen kipróbálnám azt is.

A mai napod percről percre be van osztva. Gondolom, ez nem egyedi eset…
Nem tudok tétlenkedni, folyamatosan csinálnom kell valamit. Utálok például a fodrásznál ücsörögni, ahol másfél órán át nem történik semmi. Ez az „örökmozgás” a habitusomból adódik, sokan gondolják, hogy megjátszom magam, pedig én ilyen vagyok. A dzsungelben sikerült visszavennem a tempóból, kicsit lelassultam, megnyugodtam.

Az interjú teljes terjedelmében a Wellness magazin decemberi számában olvasható!