Zsíros szív? Van ilyen? Veszélyes? Megszólal a kardiológus

A „zsíros máj” kifejezést ma már sokan ismerik, a „zsíros szív” azonban jóval kevésbé közismert. Pedig a szív közvetlen közelében is található zsírszövet, és ennek mennyisége, elhelyezkedése, illetve gyulladásos állapota egyre több kutatás témája. Fontos azonban pontosítani: nem arról van szó, hogy a szív egyszerűen „elzsírosodik”, mint egy hétköznapi étel.

A szív körül normális esetben is van zsírszövet. Ennek bizonyos mennyiségben szerepe lehet az energiaellátásban és a környező struktúrák védelmében. A kérdés akkor válik jelentőssé, ha ez a zsírréteg túlzott mértékűvé válik, és együtt jár más kockázati tényezőkkel, például hasi elhízással, magas vérnyomással, cukorbetegséggel vagy kedvezőtlen vérzsírértékekkel.

(Fotó: unsplash)

Mit jelent valójában a „zsíros szív”?

A hétköznapi kifejezés két különböző jelenséget is takarhat. Az egyik a szív körül található zsír felszaporodása, amelyet a szakirodalom epicardialis vagy pericardialis zsírszövetként említ. Ez a zsír a szívizom és a szívburkot alkotó rétegek közelében helyezkedik el, vagyis nagyon közel van a szívhez és a koszorúerekhez.

A másik, ritkábban emlegetett jelenség a szívizomsejtekben történő zsírlerakódás, amelyet myocardialis steatosisnak neveznek. Ez gyakrabban fordulhat elő elhízás, inzulinrezisztencia vagy 2-es típusú cukorbetegség mellett. A kutatások szerint az ilyen zsíranyagcsere-zavarok összefügghetnek a szívizom működésének romlásával is, de egyetlen leletből vagy tünetből nem lehet messzemenő következtetést levonni.

Miért lehet veszélyes a túl sok szív körüli zsír?

A szív körüli zsírszövet azért került a kardiológiai kutatások középpontjába, mert nem csupán passzív „párnaként” van jelen. Biológiailag aktív szövet, amely a közeli erekre és a szívizomra is hatással lehet. A tudományos vizsgálatok összefüggést találtak a nagyobb pericardialis zsírmennyiség, az érelmeszesedés, a pitvarfibrilláció és más szív-érrendszeri kockázatok között.

Ez nem jelenti azt, hogy akinél több zsír látható a szív körül, annál biztosan kialakul valamilyen szívbetegség. A kapcsolat összetett, és a testsúly, a vérnyomás, a vércukor, a koleszterinszint, az életmód, a dohányzás, az alvás és az öröklött hajlam is számít. A szív körüli zsír inkább egy olyan jelző lehet, amely arra utal: érdemes az egész kardiometabolikus állapotot alaposabban megnézni.

Egy 2026-ban ismertetett, közel 12 ezer embert hosszú távon követő vizsgálatban a nagyobb pericardialis zsírmennyiség a hagyományos kockázati tényezőktől és a koszorúér-meszesedési pontszámtól függetlenül is magasabb szív-érrendszeri eseménykockázattal társult. A kutatók ugyanakkor hangsúlyozták, hogy további vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy ez a mérés a mindennapi ellátásban pontosan milyen szerepet kapjon.

Mit mond a kardiológus?

Francisco Lopez-Jimenez, a Mayo Clinic megelőző kardiológusa szerint a szív körüli zsír mérése azért lehet hasznos, mert segíthet azonosítani azokat az embereket, akiknél a hagyományos kockázatbecslés még nem mutat egyértelműen magas veszélyt. A cél nem az, hogy valakit egyetlen CT-lelet alapján betegnek nyilvánítsanak, hanem hogy pontosabban lehessen dönteni a megelőzésről és az utánkövetésről.

Ez különösen azért fontos, mert előfordulhat, hogy valakinek nincs látványos panasza, mégis magas a vérnyomása, emelkedett a vércukorszintje, nagyobb a derékkörfogata vagy kedvezőtlenek a laboreredményei. Ezek együtt sokkal többet mondanak a szív egészségéről, mint egyetlen szám a mérlegen.

Hogyan derülhet ki, ha gond van?

A szív körüli zsír mennyisége nem állapítható meg abból, hogy valaki megméri a haskörfogatát, vagy megállapítja, hogy felszaladt rá néhány kiló. A hasi elhízás valóban összefügghet nagyobb szív-érrendszeri kockázattal, de a szív körüli zsírszövet pontos értékeléséhez képalkotó vizsgálat szükséges.

CT-vel és MR-rel részletesebben mérhető ez a terület, bizonyos esetekben szívultrahang is adhat róla becslést. Ezek a vizsgálatok azonban nem általános szűrésre valók, hanem akkor lehetnek indokoltak, ha az orvos a teljes kockázati kép alapján szükségesnek látja őket.

A „zsíros szívnek” nincs olyan külön tünete, amelyet biztosan fel lehetne ismerni otthon. A szorító mellkasi fájdalom, terhelésre jelentkező légszomj, szokatlan gyengeség, ájulásérzés, erős szívdobogás vagy hirtelen rosszullét viszont mindig kivizsgálást igényel. Erős, nem múló mellkasi fájdalom vagy súlyos légszomj esetén azonnal a 112-es segélyhívót kell tárcsázni.

Mit tehetünk a szív körüli zsír csökkentéséért?

A jó hír az, hogy a megelőzésben nem egyetlen varázsmegoldás számít. A rendszeres mozgás, a szívbarát étrend, a dohányzás kerülése, a vérnyomás és a vércukor rendezése, valamint a fokozatos testsúlycsökkentés együtt érdemi változást hozhat. Az európai kardiológiai ajánlások szerint már az 5–10 százalékos testsúlycsökkenés is kedvezően hathat az elhízással összefüggő szív- és anyagcsere-kockázatokra.

A mozgásnál nem kell rögtön futóversenyre készülni. A tempós séta, a kerékpározás, az úszás vagy a rendszeresen végzett erősítő edzés is segíthet a zsigeri zsírszövet mérséklésében. A szakmai ajánlások legalább heti 150 perc közepes intenzitású mozgást emelnek ki, de a legfontosabb az, hogy a kiválasztott aktivitás hosszú távon is tartható legyen.

A „zsíros szív” tehát nem egy hétköznapi diagnózis, de nem is egy legyintéssel elintézhető kifejezés. Inkább arra figyelmeztet, hogy a szív egészsége nem csak a pulzusról és a vérnyomásról szól: a testsúlyeloszlás, az anyagcsere és a hosszú távú életmód is szorosan összefügg vele.